Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - MŰVÉSZET - Bertalan Lajos: A forum és a manuskripte - Feljegyzések a Grazi Műhely két évtizedéről

BERTALAN LAJOS A Forum és manuskripte FELJEGYZÉSEK A GRAZI MŰHELY KÉT ÉVTIZEDÉRŐL A negyedmilliós Grasz. szívében, alig egy hajításnydra a Schlossberg alatt, a park egyik tisztásán emberemlékezet óta ott állt a népszerű ligeti kávéház, a Stadtpark- Café. Kopott, rozoga falai között az ötvenes évek vége felé (akkor már csak hálni járt a lélek az épületbe) gyakran elidőztek, el-elvitatkozitaik fiatal írók, újságírók, Íro­gató, verselgető tanárok, világmegváltó tervekkel az életnek rugaszkodó főiskolások, gitárral, tiltakozó dalokkal összeverődő fiatalok, de akkoriban senki sem sejtnette kö­zülük, hogy ez a meghitt, régi (kávézó majd az osztrák irodalom részleges megúju­lásának egyik jeles-jellegzetes műhelye lesz. Igaz, voltak köztük már befutott prózaírók, költők, többen a Stájer Írók Szövet­ségének tagjai, akik már nyomtatásban, a grazi Kulturalnvanach időnként megje­lenő köteteiben is a közönség elé léptek, vagy éppen önálló kötettel; s újságíróit is, főleg a Kleine Zeitung, a Südost Tagespost, a Neue Zeit vagy a rádió stájerországi stúdiójának irodalmi-művészeti, kulturális rovataiból, ezek legtöbbje maga is író, köl­tő, kritikus; de akadt jónéhány a törzsvendégek között — ahogy ez irodalmi, művé­szeti kávéházakban .mindenütt lenni szokott — író-költő-művész önjelölt, irányzatok, stílusok, áramlatok megszállott prófétája és (dühödi csepülője. Ez a heterogén (társaság akikor nadt fel s ébredt lazább-szorosabb összetartozása tudatára, amikor a városi (tanács megkongatta a vészharangot: a kedves, elaggott ká­véház megérett a csákányra. Ezzel a vészkongatással kezdődik a mai osztrák irodalmi, művészeti élet, legalábbis 1945 utáni történetének egyik izgalmas és bizonyéra egye­dülálló vállalkozása (mér ami a vállalkozás hatását, következményeit illeti): a Fo­rum Stadtpark (Városligeti Fórum) megalapítása és a manuskripte („kéziratok”) cí­mű folyóirat elindítása. Amikor a Junge Gruppe képzőművész-csoport nevében Gün­ter Waldorf, az ismert, jónevű festő beadványban kérte a városi tanácstól, adják bér­be a bontásra ítélt (kávéházat, fiatal művészeknek összejövetel és 'kiállítások számára, elutasították. Ekkor hangzott el az első harcbahívó mondat, s mi sem természetesebb: egy újságíró, a Kleine Zeitung kulturális rovatának vezetője: Kard Haysen, akkor már ismert író, költő, kritikus vetette papírra: „Csákánnyal a kultúra ellen!” A felháboro­dás kemény mondatai hadat toboroztak: a fiatal képzőművészekhez a fiatal írók — a stájer írószövetséget akkor Grete Scheuer neves írónő fogta össze — és a Grazi Művészklub nagyobbrészt ugyancsak ifjú tagsága, Alois Hergouth költővel az élen csat­lakoztak. Látványos és hatásos felsorakozás. A városatyák a nagyobb botrányt elkerülendő — s hányszor történt hasonló eset az irodalom és a művészetek történetében! — visszavonták előző döntésüket, engedé­lyezték a fészekrakást a felújításra is érdemesített kávéházban. Az akkor három csoportot egyesítő Forum Stadtpark Kulturális Egyesületeit valójában a lázadás, a til­takozás hozta létre, de létjogosultságát az élteit húsz év alatt azzal is jócskán igazolta, hogy a kényszerű ellenzékiség és tiltakozás, lázadás-lázongás enyhülése s megszűnte után is gyarapodott, erősödött. A grazi irodalmi és művészeti élet alapos ismerői közül sokan azt -állítják, hogy ezek a tényeit nem is annyira a létjogosultság, mint inkább az életrevalóság bizonyítékai. Ebben a kifejezésben ugyan ott a tagadhatatlan irónia, a finom árnyalati különbség hangsúlyozásában az irodalmon kívüli vonásokra utalás mozdulata is, de a tény ettől nem változik. A Forum 9, mint a név is jelzi, kilenc ágazatot ölelt fel, akkoriban, 1959 január­509

Next

/
Thumbnails
Contents