Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Baka István: A völgy felett lebegő lány (színjáték)
BAKA ISTVÁN A völgy felett lebegő lány E színjáték alapmeséje 1965-ből, tizenhét éves koromból származik. Tizennégy éve foglalkozom vele (igaz, többnyire csak gondolatban), s ezalatt az eredetileg csak háromszereplős (Vándor, Idegen, Lány) és kamaszosan érzelmes meséhez sok [minden hozzácsapódott (legutóbb A Város és az Idegen című novellám néhány motívuma), s maga a mese is sok mindenben átértelmeződött. Ezért talán nem könnyű egy olvasásra (számíthatok-e többre?) áttekinteni, annyi minden zsúfolódott végül beléje. Ez a bevezető egyszerre akar lenni magam mentsége és magyarázat. Ez a színjáték látomások sorozata, ezek a látomások azonban csak részben jelképes értelműek, igazából a „valóság” mutatkozik meg bennük — olyannak, amilyennek a képzeletünk álmunkban összesűríti: lidércnyomásnak és tündérálomnak, váltakozva. Két főhőse, a Vándor és az Idegen egyazon személyiség kétféle lehetséges megvalósulása — az egyiket (a Vándort) inkább megtölti a világ, ezért ő a meglátó; a másik (az Idegen) inkább magával tölti meg a világot, s ezért ő a megvalósító. De lényegében egyek, s ezért léphet egyik a másik helyére. Ennek megfelelően tartozik össze és tér el egymástól a színjáték két része: az első rész a Vándor látomása, a második az Idegené. Erre utal az is, hogy az első rész néhány beszélő szereplője a másodikban néma, és fordítva. De ebben a színjátékban egyébként is minden és mindenki egyszerre azonos azzal, ami valójában (de hát tudhatjuk-e igazán, mi micsoda valójában?), s azzal, aminek képzeli magát vagy amit mások gondolnak róla. A templomlépcsőn kuporgó öregasszony tehát valóban a bibliai Mária Magdolna, holott valójában csak egy bolond öregasszony. A Lány is valóban az a mitikus lény, aminek a Vándor leírja, e ugyanakkor egy tornadresszes gimnazistalány is. E színjáték szereplői tehát nem szimbólumok, hanem inkább metaforák. A történet mögöttes értelmének (értelmeinek) kereséséhez is ezt a kettős megközelítést ajánlom. S így lehet itt szó a Pokol és a Paradicsom harcáról, a Megváltás lehetségességéről, vagy az Abszolútum kereséséről éppúgy, mint „csak” a felnőtté válásról, az első szerelmi tapasztalatokról, vagy a szerzőnek saját kamaszkora iránti nosztalgiájáról. B. 1. 433
