Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Baka István: A völgy felett lebegő lány (színjáték)
SZEREPLŐK AZ IDEGEN ELSŐ RÉSZEG A VÁNDOR MÁSODIK RÉSZEG A LÁNY HARMADIK RÉSZEG LÉGGÖMBÁRUS ELSŐ KIRAKATBABA MÁRIA MAGDOLNA MÁSODIK KIRAKATBABA FÉRFI HARMADIK KIRAKATBABA Nő NEGYEDIK KIRAKATBABA PINCÉR A színpadtér három részre van osztva. Az alsó, középső és felső színpadot néhány lépcsőfok választja el egymástól. ELSŐ RÉSZ — A VÁNDOR 1. jelenet Szín: alsó színpad Novemberi szürkület egy kisváros határában. A háttérben dombok. Köd. Elöl, baloldalt, a Városba vezető úton várakozik a Léggömbárus háromkerekű rokkantszékében. Ülése karfáján léggömbök lengenek — kékek és pirosak. Előtte a sárban kövér kutya hever, hosz- szú pórázra kötve. A Léggömbárus ötven év körüli, alacsony, vézna emberke, kopott, fekete öltönyben. Nyakán, többször körüLekerve, vastag, bordó sál. Nyomorék lábai rikító, kockás plédekbe bugyölálva. Félig a közönség felé fordul, így jól látjuk hátrafésült, rit- kás, fekete haját, felső ajkain a keskeny, kétfelől az orrlyukaiba futó bajuszkát. A léggömbjeihez beszél, kezében hosszú kést forgatva. LÉGGÖMBÁRUS: Most csodálkoztok, ugye, piszkos, alávaló kölykök, hogy a markomban vagytok? Taknyosak, szarosak, ágyba hugyozok, innen nem szabadultok többé. Zsebemben van a kulcs — halljátok, hogy csörög? Akárcsak a konzervdoboz, amit te, fiacskám, hozzád beszélek, a macskátok farkára kötöttél. Hogy te nem, sohasem? Akkor ki, talán én? És nem te szoktál szalmaszálat dugni a varangyok seggébe, hogy felfújd őket és szétpukkantad? Nem? És a levesbe esett legyeket sem szoktad ki- halászni, hogy kitépdesd a lábaikat? Hát persze, hogy nem! De most itt vagytok végre valamennyien! Te is, te copfos béka, te pulykatojás, te, aki tegnap a nyelvedet öltötted rám. Hogy csak a fagylaltodat nyaltad? Persze, jó anyád azért legyintett szájon., megjátszva, hogy haragszik; még elnézést is kért az „úrtól”, aztán a hátam mögött összenevettetek. Ismerem én az ilyen szülőket! De várj csoki kislányom, várj csak! Most majd én veszem kezembe a nevelésedet. Bezárlak ide a fáskamrába, a többiek közé, legalább nem leszel egyedül. Három napig nem kaptok egy falat kenyeret, egyetlen korty vizet sem. Még majd örültök is, amikor visszajövök. De nagyot csalódtok! Először téged intézlek el, kislányom. Levágom a copfjaidat, de ne hidd, hogy ennyivel meg- úszod. Mindjárt hozom a harapófogót, és kitépem a nyelvedet. Ti pedig gyönyörködhettek benne. Aztán fogom a kisbabát, és levagdosom az ujjacskái- dat. Legalább nem fogsz többet a bugyidban kotorászni. Utána te következel, Beatles-,trikós. Igen, te, kisfiam, te ott a sarokban, te, aki a múlt szerdán megdobtad a kutyámat és elszaladtál. Most próbálj elszaladni! Ismerlek ón téged is nagyon jól. Te szoktál a lépcső alatt álldogálni, hogy beless a lányok szoknyája alá és kikiabáld, milyen színű bugyi van bajtuk. Romlott kis csirkefogó! Hogy nem te voltál, hanem a barátod? Hogy ketten voltatok? Nem baj, majd rá is sor kerül, ne félj, nem marad ki senki. Mit is csináljak veled? Várjunk csak! Megvan! Most azonnal megeszed a kutyám szarát, mert ha 484
