Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia (versrészlet)
KEMENES GÉFIN LÁSZLÓ Fehérlófia részlet XVIII Talán a sérelem volt elviselhetetlen a tétova petty a jéghideg párducon a tölgyfalevélen a soha-másmilyennek-el-nem-képzelhető erezet az óceán-feletti felhő szörnyűséges alakzata a reggel olyan volt mint egy finnországi tó alján a moszat a fokhagymás pirításban Mars-porszem-kvarcok roszogtak a káposztakőnek nem volt többé öszvér-pofája a sáfrány nem egészítette ki többé az erdő halálfélelmét mert az erdő nem félt a haláltól az Én bent lapult a nagy madár belében a nagy madár keringett a forgó fa lombozatában a forgó fa gyökere megkapaszkodott a labirintusban a labirintus szétágazott visszhangzó madár-sóhajában a madársóhaj cseppkővé szilárdult az Én hideg barlangfalán azért vagyok mert magam által nem vagyok magam-nem-írása kísértet—kézzel törlőm le magam magam >a tábla legaljáról krétamaszat marad utánam hóvirág-szirom a váza mellett kriptában szuvasodó szegycsontban eme vígeposz molekulája földöntúli régész nagyítója alatt úszkáló abrakadabra egyszer volt hol nem volt hol nem volt mert nem kérdeztek meg bennünket mert a sikátorokban visítva döglik a patkány és a csecsemő mert a szopósmalac szinonimája ártány és vadkan mert a lavina nem nőnemű bor fehér egri leányka mert az utolsó tégely igazi festéket Mantegna elpocsékolta mert Pompeiit eltemette a hamueső a mi sivatagunknál kietlenebb a mi oázisunk a datolyát megettük a pálmafákat eltüzeltük a csermely medre napról-napra keskenyedik az öreg király tetemét nem faltuk fel hanem kivetettük a sakáloknak 474
