Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia (versrészlet)

senki sem próféta saját hazáján kívül

csak barmok meleg lehelete árad a jászol lakatlan

az úr most házon kívül de azért majd csak sorra kerülünk

mi jónások jóbok jézusok jeremiások

sumérból jött oguroknak szlávszagú unokái

egyediségünkben találkoztunk

elémbe úsztál mint Melville fehér bálnája

ha tudnék szólni igazi szóló hangon akkor azt mondanám

IGAZI-HÜSVÉR-MOST-AHAB MOST-ISMÁEL VAGYOK de szavam nincs csak nézem belülről a Cetet kinek bordázatán át Ninive idelátszik most azt hihetni itt valami metafizika indul madár jóslat pedig csupán titkos szerelmem tett nálam látogatást

ezüsthajú szépséges agg dámám a Countess of Salisbury

ki éppen olyan volt mint húsz évvel ezelőtt a vasúti átjárónál

és ott sétáltunk a lenge őszben a platánok alatt

hosszan szótlanul majd mindketten egyszerre kezdtünk beszélni

és egyszerre megálltunk és összenéztünk

álarca mögött kék szeme nem szem volt de az ég kékje

csillogó hajzatára hullt egy pontosan erezett falevél

egészen közel léptem hozzá kivettem hajából a levelet

és ajkammal megérintvén langyos maszkját azt mondtam

HÖLGYEM

ne légy hozzám kegyetlenebb mint többi grófnők voltának s ha nem vagy is egy etlenem valódi vagy s nem vágy-alak

nem dús képzeletem rak rád magamból hús-vér képeket lószőr-hajad papír-maszkád a valóság mi kell nekem

porból lettem porrá leszek gáz mint a kozmosz-ősanyag légneműségem tudatában volt-mátkámmá választalak

megvolt az eljegyzés pézsmapocok beleiből jósolt a sámán aztán elváltak útjaink jósolt a sámán pézsmapocok beleiből beleiből jósolt a sámán pézsmapocok megöregedtél kidoboltatlak közhírré tétetlek harangszó leszel repedezett (Ládáidból szétszórom ringy-rongyaidat hanghullám leszel keringhetsz fönn a magosban, hódíthatsz hazudhatsz incselkedhetsz hazajáró lélek leveszem rólad a kezem te mítoszok sovány versnek bővérű te ösztövér látomás pompázó foglalata

475