Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - Kunszabó Ferenc: "Homály és tévedés" - Széchenyi István eszmerendszere IV.

ben járul hozzá a birodalmi hadikiadásokhoz. A király viszont nem vesz részt a magyar ezredek, a hivatalnokok, a törvényszékek, iskolák fenntartásában.

— Pedig az állandó évi adót nem is számolva, a következő hasznai vannak évente az országból: a Korona uradalmai kb. 3 millió ezüstforint. A sójövedelem mintegy évi húsz millió. A lottóból három, a postából másfél, az előléptetésekből és kinevezésekből több mint félmillió. Vagyis az eddig felsoroltak együtt mintegy évi huszonnyolc millió, amelyik a hadiadóval harminc fölé megy.

— A harmincadról, vámról, egyéb birodalmi illetékekről, a királyi bányákról és iparművekről a szerzők nem tudtak hiteles adatokhoz jutni. Ügy tűnik azonban, hogy ezek együttes haszna fölözi az előbb kimutatott összeget — és ez együtt több, mint amennyi egyenes jövedelmet a Habsburgok az összes többi tartományuk után látnak.

És a király folyton azt hangoztatja* hogy tiszta ráfizetés a magyar koronát viselni. „De ne viselje hát akkor!” — törnek ki a szerzők, majd a függetlenedést célzó javaslatok után így fejezik be:

„Édes Magyarom! Ezek a te újjászületésedre tartozók, melyek többnyire törvénykönyveidben elzárva, erő nélkül hevernek, mert eleid nagyok voltak, hanem te törpe lettél.”

Vagyis a húszas évek végére megtanultunk röpiratozni. A vitaírások hangja már nem olyan dadogóan tétova, mint korábban. Sőt megnövekszik az öntudat. Igaz, jobbadán a múltba kapaszkodva. Ügy is mondhatnánk, hogy ténybeli ismereteink réseit a nemzeti érzéssel, a hazafiassággal akartuk betömködrii. De ez sem kizárólagos magyar jelenség, mert Európa népei abban a korban (és későbben is) a még nem kellően ismert saját múlt felnagyítására építik modem nemzeti tudatúkat, s annak alapján sérelmezik adott helyzetük fogyatékosságait.

• »•,

473