Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)

Brigitta mindig ilyen hülyeségeket néz... legalább most tanul az esetből. (Kis szünet.) Te, mondd csak, levágat­tad a szakálladat? (Apró szünet.) MÁNGOR (picit dadogva): Mi-miért? PALI: Mert úgy tűnt nekem, ahogy fel­villantál egy másodpercre. Tudod, ami­kor az ajtó mellől elleptél, s be a lift­be... MÄNGOR: Ö igen. Alaposan lenyírtam, majdnem tövig. BRIGITTA (hangja ugyanonnan): Meg aztán abban a megvilágításban ... PALI: Hát persze, a lépcsőházi világí­tás. (Kis szünet.) Az igazat megvallva, nagyon ismerősnek tűntél, azért is sza­ladtam utá'nad, mondom magamban, va­jon nem a Jóska ez, de te már beugrot­tál egy taxiba... Viszont nagyon kérlek, ma délután vagy este gyere föl, de gye­re! Egy-tkét üveggel rehabilitáljuk a dol­gokat. Kérlek, feltétlenül! MÁNGOR: Jó, persze... Hát akkor... PALI: Várj csak... te mintha neheztel­nél, de rám ne haragudj, Brigitta a hi­bás, a hülye filmjeivel. Én kártyázni voltam, de hamarabb jöttem ... Hiszen te is tudod, hogy minden pénteken kár­tyázni járok a Kovásznaiékhoz ... (Kis szünet.) Hát ez hogy nem jutott eszed­be? (Apró csend.) MÁNGOR: Hogy? Hogy? Kicsit leszop­tam magam, s ilyenkor a hétfőt is szer­dának nézem... PALI (felszabadultan kacag): Drága öreg fiú! Feltétlenül algyere! Szia! Bri­gitta meleg puszit küld! MÁNGOR: Sziasztok! (Leteszi a kagylót.) Meleg puszit küld. Brigitta. Meg is ér­demiem. Kapóra jöttem neki. Boldog házasság, egyetértés, nyugalom ... Le­gyetek boldogok! Mentőövet dobtam, de nekem — ki dob mentőövet? Velem mi lesz? Mi lesz (suttogva) az alibimmel ? Ök csak öt-tíz perc alibit tudnak iga­zolni ... (Hangja egyre rekedtebb lesz.) És h'a majd azt mondom mindenkinek: odadobom koncul az időmet, ahová akarom! Rágódjatok az időm koncán! (Csend.) A számítás ... a számítás... nem jön ki... Az összeg ... Elvesztem. El. Besüp­pedtem ... (Csend.) A Gyurka logikája, haha, a Gyurka lo­gikája, hahahaha! Mint a penge. De mi­lyen penge? És miért? Minek? De Gyur­ka akkor is végigviszi a gondolatme­netet, ha játszik ... játékból is ... vé­gig ... Az összefüggéseket, mindent... A jövő az övé. Ravasz fiú ... ravasz... Miért ákarja ő, hogy én becsavarodjam? Miért? És az ő nőügyei? (Kis csend.) (Csörög a telefon, hosszan.) (Nem veszi föl.) (Ismét. Végre fölveszi.) Halló! HUTAI: Gyurka. No megnézted? A mű­teremben megnézted? Hátha ott az a megkezdett s elfelejtett szobor... MÁNGOR: Mi? Hagyj békén,.hagyj már egyszer békén ! (Erősen kattan a telefon. Csend.) És ha most... ha most bemennék a mű­terembe, és elkezdenék dolgozni? Ven­nék egy darab agyagot, és megfogdos- nám, dögönyözném, dagasztanám... Én hülye! Hamarabb is eszembe juthatott volna... és akkor agyagos lesz még a pofám is ... És akkor födve az idő! (Sut­togva.) Befödve — agyaggal. Megyek! Megyek! (Gyors léptek. Ajtócsapódás.) (Cseng a telefon. Hosszan.) (Csend.) (Ismét cseng a telefon. Kis csend.) (Lassú léptek, ajtónyikorgás.) MÁNGOR: Hát így vagyunk?! Hutai ön­zetlen! Miért önzetlen Hutai?! (Felve­szi.) Halló! (Hangja ingerült.) HUTAI: Hálistennek! Már azt hittem, valami marhaságot csináltál, te barom! Éppen indulni akartam hozzád ... MÁNGOR (csodálkozva): Miféle marha­ságot? (Hangja szinte könnyed.) HUTAI: Hát tudod... ez az agyag­ügy ... később még gondolkodtam raj­ta ... Te, igazán, miért nem mész be a műterembe, és miért nem nézed meg? Szépen kikelsz az ágyból, kinyitod az 37

Next

/
Thumbnails
Contents