Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - Kunszabó Ferenc: "Homály és tévedés" - Széchenyi István eszmerendszere IV.

elmúlt kétszáz évben), ment a birodalom közepében fekszik, mindenfelé jó a közlekedés, és a Kárpátok koszorúja természetes védelmül szolgál. Ehhez azonban meg kell szüntetni az ország gazdasági elmaradottságát, de egyúttal le kell tömi a magyarság maradék ellenállását és be kell fejezni németesítését. Mert ez a „lázadó faj”. A szlávok nem jelentenek veszélyt, ámbár azokat sem árt osztrákosítani. — A javaslatból kitűnik először is, hogy Gentz hű olvasója volt Adam Kollárnak és Herdemek; de kitűnik az a fajta modem állam- és nemzetteremtési forma is, amit e könyvben már több ízben nyugati típusúnak neveztem.

Egészen más elgondolás tűnik elő Széchényi Ferenc máig figyelemreméltó dolgozatából: hasonlóan az USA-hoz, Nagy-Britanniához, Hollandiához, Franciaországhoz és Magyarországhoz, az osztrák birodalom minden országa és tartománya kapjon alkotmányt. Ez vegyen be egyes társadalmi osztályokat és rétegeket a döntéshozatalba, ami bizonyos mértékű és kiterjedésű demokratizmust biztosít. Tervszerűen és arányosan fejleszteni kell az egyes részek gazdaságát, társadalmát, jogrendjét, de úgy, hogy figyelembe veszik a történelmi, nemzeti, népi hagyományokat, sajátságokat. Mert csak a birodalom minden részére és az egész lakosságra kiterjedő nagyobb jogok és lehetőségek biztosíthatják a Habsburg birtokok egységét, erősödését.

A bizottságon belül az álláspontok oly eltérőek, hogy végül is az udvari tanács semmit sem határoz — az újabb európai fejlemények pedig egészen más irányba terelik a figyelmet. 1804-ben megalapítják az osztrák császárságot, s I. Ferenc két évvel később lemond a német-római császári címről. — Hanem 1810-ben, mikor a napóleoni elnyomás tartósodni látszik Európában, a magyar nádor, József, új reformtervet készít. Alkotmányt kíván Ausztriának, Cseh- és Morvaországnak, Galíciának, magyar mintára, a nemzeti, történelmi és társadalmi sajátságok figyelembevételével. És az átalakításban hazánknak szánja a főszerepet, mint olyan országnak, ahol már 600 éve alkotmány van; s a maigyar rendekben megvan a hajlandóság, hogy ezt modem mintává formálják. József nádor e javaslat elkészítése előtt bőven konzultált Ferenc gróffal, és általában a magyar politikai élet vezető személyiségeivel. — Hanem a francia császár éppen ezidőben veszi feleségül I. Ferenc lányát, Mária Lujzát, s ígéretet tesz, hogy nem avatkozik bele az osztrák birodalom társadalmi—gazdasági rendijébe, sőt támogatja apósát az esetleges belső bajok idején. így a hatalom stabilizálva érzi magát, József nádor dorgálást kap, s elmarad a nyitás a reformok, a nagyabb demokrácia, a részek egyenjogúsításának és kifejlesztésének irányába — ugyanakkor azonban Gentz javaslatait ás mellőzik.

S általában is ez a határozatlanságot mozdulásképtélenséget kerülő „arany középút” érvényesül mind 1867-ig, amikor az uralkodó körök rászánták magukat egy olyasféle nyitásra, amilyen Ferenc gróf és József nádor javaslataiból tűnik elő. Ekkor azonban — utólag tudjuk — már késő volt.

Ennyit az osztrák uralkodóház döntésképtelenségének jellemzésére. Nézzük a magyar nemesség nem kevésbé felemás helyzetét. S ezt itt az adó témájával lehet legrövidebben, legplasztikusabban ábrázolni:

Mereven ragaszkodnak az elvhez, mind 1764-ben, mind későbben. Mert apáik beépítették azt a nemzet küiönállásának-megmaradásának biztosíték-rendszerébe, s ők ahelyett jobbat nem tudnak kidolgozni. Ugyanakkor azt is tudják, hogy valójában adóznak, mégpedig többszörösen:

— A birodalom válságos időszakaiban mindig anyagi terheket vállalnak.

— A hazai gazdasági közberuházások (Ferenc-csatorna pl.), a húszas évékben meginduló középítkezések, a szociális-kulturális létesítmények kivétel nélkül az ő adakozásaik alapján valósulnak meg.

— De sokat adakoznak a köznevelés céljaira, bár tudják, hogy István éppen ebből a célból adományozott hatalmas vagyonokat az egyháznak — adakoznak mégis, újra meg újra, noha az udvar az összegyűlt pénzeket rendszerint elsikkasztja. (így tűnt el például a magyar katonai akadémiára összegyűlt hatalmas összeg a központi kamarai kimutatásokban. Ezért aztán a Tudományos Akadémia alapításakor már senki sem adja át a megajánlott pénzt, csak annak évi kamatait, mikor már az intéz461