Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Kunszabó Ferenc: "Homály és tévedés" - Széchenyi István eszmerendszere IV.
hetett el? ... Nagy Lajostól csupán három olyan általános rendelkezést közlök, mit az egész korra jellemzőnek tartóik: 1. Vámot és harmincadéit csak az fizet, aki hidat vagy vízi járművet vesz igényibe. 2. „Az melly nemesi birtokon, óncz ásványok találtatnak, azt más, hasonmás fekvő jószággal az király ki tseréli.” 3. Megtiltja, hogy a nemeseket vám- és harmincad fizető helyekre kényszerítsék. Illeték nélkül használhatják a réveket, hidlakat, vízijárműveket. Még azt az egy ezüst marha útilletéket is eltörli, mit a kiváltságosok korábban menyasszony-rabláskor fizettek. Zsigmond eltörli a magánosok egyedárusítási és bérleti jogait, lett légyenek azok idegeneredetű kereskedőké vagy nemeseké. Megerősíti viszont az állami monopóliumokat. Tilos a magánosoknak bármilyen érc forgalmazása, mind nyersállapotban, mind félkész vagy kész formában. Az érceket mindenki a királyi kamarának köteles átadni, szabott áron. A nemesség használati tárgyakat, fény űzési cikkeket csak saját célra készíttethet míveseivel. — Az 1405-fös országgyűlésen a szabad királyi városok polgársága a másik három renddel — főpapok, főnemesek, köznemesek — egyenlő jogokhoz jutott, beleértve a törvényhozó diétákon való részvételt is. S a polgárság ebben a jogában megmaradt, mind a XVI. század közepéig. 1439-ben, Habsburg Albert rövid országlása idején Buda német polgárai nem akarták elismerni a magyar vérosbírót, miikor az a szokások szerint hivatalra következett volna. Hunyadi János kormányzósága alatt a szabad királyi városokban és egyéb „sza- badékos” helyeken Kovacieh Lőrinc kutatásai szerint a következő céhek a leggyakoribbak és legnépesebbek: tímár, szűcs, varga, szabó, ács, asztalos, kővágó, kovács, fegyvergyártó, páncélgyártó, nyerges, szíjgyártó, üveges, arany- és ezüstmíves, képfaragó, képíró. Mátyás idején, mint tudjuk, bent az országban szün'etlen a béke, a rend', a jólét, de csaknem állandó a külső háború. Ezért figyelhető meg az Igazságos uralkodása idején egy korabeli „hadigazdálkodás”. Egyrészt tilos a hadifontosságú áruk kivitele, másrészt korlátozottak működésűkben a külhoni kereskedők. — Témánk szempontjából külön figyelemreméltónak tartok három intézkedést: 1. A vámszedők született magyarok legyenek. 2. A városok csak a király engedélyével vehetnek és bérelhetnek újabb földeket. 3. Csak a közvetlen adósokat lehet kötelezni tartozásuk megfizetésére. Családtagot, úrnak szolgáját, szolgának urát, városi lakos a polgártársát nem. A közvetlen adóst viszont akár szolga, szabad, köznemes vagy főnemes, a végrehajtás érdekében le lehet tartóztatni — ám csakis a vármegyei fő- vagy alispán rendeletére. íme, a korabeli váltótörvény. Tudjuik, Mátyás az utolsó úgynevezett erőskezű nemzeti király, mert utána következik az a széteső korszak, amelyre itt jellemzésül annyit, hogy az 1523-as ország- gyűlés egy törvénye szerint Magyarországon a bányaművelés mindenkinek szabad. Pedig akkor már régen tudomásuk volt arról, hogy a Függenek és a Hanza-városok kereskedelmi háborújában az utóbbiak az előbbieknek 20 magyar rézérccel telt hajóját fogták el 1511-ben. Pedig annak a kivitele is tilos volt. Talán ezért is tiltják ki a következő évben a Fukkarokat az országból. Ennek azonban már nem sok foganatja lehetett, s 1526 után megszűnvén az önálló állami-nemzeti lét külső föltételei, a széteső korszakot többé nem követhette a hazai központú centralizált időszak. A fejezet elején, a gondolatsor bevezetéséül azt írtam: a rendi kiváltságok ott kerülnek az osztályküzdelmek középpontjába^ ahol a gazdaság és kereskedelem már bizonyos fejlettséget elért. Igen, de a feudális keretek csak néhány helyen szűnnek meg úgy, hogy a kifejlett gazdasági élet azokat mintegy szétrobbantja, Ilyen esetnek vehetjük az angolt és a franciát. Mert már a poroszoknál vagy a többi német királyságban, fejedelemségben a rendi kiváltságok részbeni megszüntetésének idején az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság nem áll olyan szinten, hogy a korábbi kere459