Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - Kunszabó Ferenc: "Homály és tévedés" - Széchenyi István eszmerendszere IV.

különben egyetlen más társadalmi réteg tagja sem tehet meg. A szabad királyi városok polgárát csak a király embere tartóztathatja le, még akkor is, ha szökésben van. A zsidók teljes polgárjogot kapnak, beleértve a nemessé válás, a hdvatalviselés és a földszerzés jogait is. Az 1114-es esztergomi zsinat végzése szerint a nem-szabadok (tehát voltaképpen a mezőgazdaságban dolgozók) gyermekei csak uruk engedélyével tanulhatnak mesterségeket, járhatnak iskolába.

III. Béla idején száznál több a szabad királyi meg a bányamíves városok száma. Az ország tíz kamarai kerületre van osztva: Esztergom.—Buda, Körmöc, Szomolnofc (később Kassa), Szatmár, Bihar—Zarándi (később Nagyvárad), Kolozsvár, Láppá—Szeged, Szerem, Pécs, Zágráb. Pénzverde minden kamarai székhelyen. Bányakapitányságok a Felvidéken: alsómagyarországi, liptói, felsőmagyarországi. Az ún. anyaországban: Szatmár, Bihar—Zaránd, Baranya. És az erdélyi. A legfontosabb kereskedelmi gócpont ebben az időben talán Esztergom. Külön negyedeik voltak a keleti (levantei), az olasz, a német, a cseh, a lengyel kereskedőknek. A behozatal: élvezeti és fényűzési cikkek. A kivitel: fémek, fémfeldolgozások, élelmiszerek, s az őstermelésből származó egyéb cikkek.

II. Endre, s bátyja, Imre, nemcsak a királyi földeket adományozta el az egymással való rivalizálás idején, hanem a királyi városokat, de még több iparos községet. Endre különben nemcsak az Aranybullát boesá'jtotta ki, hanem a zsidókat és „szere- csenyeket”, nagy hatalmaskodásaik miatt, eltiltotta az állami só- és ércbányák, a vámok és harmincadok hivatalaitól — meghagyta viszont minden egyéb polgárjogukat. S hogy milyen színvonalon állhatott a hazai mívesség ebben az Időben, arról némi jelzést adhat, hogy Endre leánya, a későbbi Szent Erzsébet milyen jegyajándékot kapott szüleitől: „ézüst bölcső, ezüst fürdőkád, láncok s egyéb arany ékességek meg sok más drágaságok^ melyekhez — miként az évkönyvíró beszéli — hasonló szépségűek s becsűek Thüringiában még nem láttattak.” — S úgy gondolom, ez nem csupán ezüst- meg aranymívességünket jellemzi, mert •megfelelő „háttéripar” nélkül ezek nem fejlődhettek volna ki és nem maradhattak volna fenn.

Meglehetősen közismert az a hatalmas munka, amit IV. Béla végzett a tatárjárás után. De még egy korábbi, 1231-es okleveléből kiviláglik, hogy vásárokat nemcsak városokban, réveknél, kolostoriaknál tartottak, hanem kijelölt falvakban és a várak mellett is. S hogy milyen termékek jelenhettek meg ezéken a piacokon, azt nézzük az 1255-ös budai vámszabályzatból: posztó, gabonanemű-ek, komló, só, vas, réz, ólom, ezüst, bőr, irha, méz, hal, bor, széna — noha a felsorolás korántsem teljes, mert a szabályzat nem említi azokat az árukat, miknek vámjai változatlanok maradtak, és szintén hiányoznak a cikkek, mik vámmentesek voltak, így pl. ebben az időben a kerti veíemények, a gyümölcsök.

ILI. Endre 1298-ban a földmívesek kötöttebb rétegeinek is teljes polgárjogod ad. Megválthatták magukat uruktól, szabadon költözhettek.

Külön fejezeteket szentelhetnénk Anjou Károly és fia, Nagy Lajos gazdasági, kereskedelmi rendelkezéseinek. Vegyünk itt csak néhányat, a legátfogótobakat. Károly az ország minden vásárhelyén illetékhivatalt állíttat föl, s a budait véve mintául, bevezeti az egységes mértékrendszert. Pénzt csiak a 'király verethet, válthat. Kitiltja az országból a rossz bécsi és cseh pénzeket. Mikor pedig „pénzügyminisztere”, az Aha nembeli Nekcs Dömötör tárnokmester kidolgozza az új vám- és pénzrendszert, akkor megtiltja a magyar pénz kivitelét, mert azt Európában., finomsága miatt, kincsként gyűjtik. Pénzváltó hivatalokat állít föl körül az országhatáron. Ugyanígy rek- kenti útját a feldolgozatlan arany, ezüst, réz, vas, ólom, ón kivitelének is. — Bécsnek saját kivitele alig volt. Az osztrák hercegek székhelye az árumegállításíból növelte jövedelmét. Károly megtörte ezt a monopóliumot, mégpedig úgy, hogy a magyar árukat Csehország és Szilézia felé terelte, a bécsi kereskedőket pedig Pozsonyban megállította. — Mellőzöm az oklevelek ismertetését, melyekkel Károly és Lajos városoknak, községeknek bányáknak és ipartelepieknek biztosított „szabadékokat és mentelmeket”. Csak e két királyunktól több tucat ilyen okirat maradt fenn. S mennyi vesz458