Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
lehet. Talán egyszer majd megenyhül a Legfölségesebbek haragja. Figyelmes, jó tanítványod leszek, megígérem. Egyszer se kell majd rám szólnod. Hallod? A tudományodra szükség van. Az embereknek. A barátaidnak. Meg kell őrizni az eljövendő nemzedékek számára. Te szereted az embereket. Mindig azt mondtad, hogy szereted őket. Csak úgy mondtad? Nem gondoltad komolyan? Tanító vagy, nem? Az a dolgod, hogy taníts. Te tanítasz, én tanulok. Szomjas vagy? (Kulacsot vesz elő, Prométeusz szájába tölt belőle, Prométeusz leköpi.) Megbántottál. (Letörli a köpést.) Nagyon megbántottál. Mélységesen. A barátodra támadtál, az egyetlenre. Látod, mindenki elhagyott rajtam kívül. Én is szeretem az embereket, én is segíteni akarok rajtuk, mégis így viselkedsz velem! Ha neked ez jó, nekem nem. Én bármi áron segíteni akarok az embereken. Érted? Jó. Oktalanságod szorít rá, hogy kényszerítselek. Az emberekért. Az emberiségért. Mert én jobban szeretem őket, mint te, nemcsak szép szavakkal, de tettekkel is, ha kell. (Botot vesz elő.) Hidd el, jobban fog fájni nekem, mint neked. Hallod? Ne okozz nekem fájdalmat. Még meggondolhatod! (Prométeusz hallgat. A Főpap ütni kezdi. Tempósan, módszeresen, hosszan. Időnként megkérdezi: Nos? Így jobb?) Végig higgadt! (Prométeusz elájul, a Főpap föllocsolja.) Megjött már az eszed? Még nem késő! Még megmenthetjük az emberiséget! Rajtad múlik, hogy a jobb jövő titkát a kezükbe adhassuk! Ennyire megátalkodott lennél? Ennyire gonosz? (Kést vesz elő, szurkálja Prométeuszt.) Nem akarsz enyhíteni az emberiség kínjain? (Prométeusz ordít.) HÉRA (fölriad): Mi az? Mi történt? ZEUSZ: Ki nem hagy pihenni, kisci- cám? HÉRA: Valaki jajgat. Fölébred mindenki. Kiabálnak: Mi történt? Mi az? ALKMÉNE (berohan): Jaj! Amphyt- rion! Prométeusz! I. SZOLGÁLÓ: Prométeusz! Mindenki kiabál: Prométeusz! ALKMÉNE: Megölik Prométeuszt! MIND: Jaj! Prométeusz! DIONÜZOSZ: Nóta! Nem értitek? Nóta! (A nép jajveszékel.) Nóta! (Rákezdi.) Herakíész herceg! (Árész csatlakozik hozzá, Zeusz is, de túlharsogják őket a Prométeuszt siratok.) ALKMÉNE: Szabadítsátok ki! JÓKÉ: Kiszabadítjuk! Gyertek! MIND: Kiszabadítjuk! HÉRA: Jaj, Zeusz, most mi lesz? DIONÜZOSZ: Megáll jatok! (Fellöki Alkménét.) Hová mennétek? Van nekünk hősünk, aki megmenti Prométeuszt! Herceg! HERAKLÉSZ: Király! DIONÜZOSZ: Persze! Hős király! (Elánja a nép útját.) Indulj, és szabadítsd ki Prométeuszt! (Kést ad neki.) Hadd térjen meg mielőbb övéihez — az égbe! FÜGGÖNY 451
