Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
nak, majd félbevágják a Királyt, aki összeesik.) FŐPAP: Éljen a király! HERAKLÉSZ: Éljek én! FŐPAP: Nóta! (Éneklik a „Heraklész a mi hősünk’’-et... de már részegek, csak gajdolnak, alig érthetően.) ZEUSZ: Tetszik a móka, Prométeusz? PROMÉTEUSZ: Disznók vagytok. ZEUSZ (fölpattan, alig áll a lábán): Mit mondtál az apádra? A gajdolók elhallgatnak. PROMÉTEUSZ: Nem vagy az apám, mint ahogy isten se vagy, se te, se a két cimborád. Disznók vagytok! ZEUSZ: Árész! ÁRÉSZ: Igenis! ZEUSZ: Golyóbist bele! Az összesét! ÁRÉSZ: Pillanat! (Előszedi a géppisztolyát. Prométeusz odaugrik, kikapja a kezéből. Kiveszi belőle a tárat, aztán visszaadja, Árész lőne, de hiába.) PROMÉTEUSZ: Ennyi a ti istenségtek! Pár fegyver birtoklása, semmi több! Emberek! Saját szemetekkel láthatjátok, milyen tehetetlenek fegyver nélkül ezek a csalók! I. FÉRFI: Hol a bor? I SZOLGÁLÓ: Júj, eressz el! II. FÉRFI: Ellopták a pecsenyémet! ZEUSZ: Szentség ... szentségtörő ... szentségtörő! (Prométeuszra mutat.) PROMÉTEUSZ: Halljatok, emberek, és lássatok! Nyíljon ki a szemetek! Nem istenek ezek! Gazfickók, akik a nyakatokra telepedtek! Vessétek ki őket magatok közül! DIÖNÜZOSZ: Mit kiabálsz, ünneprontó? Bezzeg a Vadkan ellen nem mertél kiállni! (Nevetés.) II. SZOLGÁLÓ: Hujujujujujuju! FŐPAP: Tönkretetted az ünnepséget! PROMÉTEUSZ: Emberek! Testvéreim! Térjetek észhez! Gondolkozzatok! DIONÜZOSZ: ő lopta el a pecsenyét meg a bort! ZEUSZ: Fogjátok el! DIONÜZOSZ: Rajta! Heraklész a mi hősünk, nem Prométeusz! (Prométeuszra zúdulnak, legyűrik, megkötözik.) KIRÁLY: Köszönöm, Prométeusz! (Meghal.) ZEUSZ: Ítélkezem! Itélkeizem! A keselyűk tépjék ki a májadat, te szemét! (Leköpi Prométeuszt.) FŐPAP: Hallottátok? (A háttérben álló sziklára mutat.) Vigyétek oda, és kötözzétek a sziklához, hadd zabálják meg a keselyűk! DIONÜZOSZ: A mulatság pedig folytatódik! Mindenki azonnal igyon meg egy kupa bort! ZEUSZ: Húzzátok, cigányok! Nóta! A zene megszólal, az emberek isznak, táncolnak. Heraklész a mi hősünk legyőzte a vadkant Prométeuszt megvetjük ostoba és kappan! DIONÜZOSZ: Így akart forradalmat csinálni a marhal Kiállt a térre, aztán azt hitte, hogy mindenki rögtön talpra- ugrik! Hahaha! Testvéreim! Gondolkozzatok és igyatok! ZEUSZ: Ganü, bort! HERAKLÉSZ: Én vagyok a király! A hős! A legszebb! A legerősebb! A legnagyobb! A legokosabb! Lassan mindenki berúg, leheveredik, elalszik. 9. jelenet A sziklához kötözött Prométeusz. FŐPAP (jön): Látod, Prométeusz, a hű- belebalázsok úgy járnak, mint te. PROMÉTEUSZ: A hozzád hasonló reálpolitikusok elleniben túlélik önmagukat. FŐPAP: És segítenek rajtad. Megszöktetni egyelőre nem tudlak, de addig élhetsz, ameddig akarsz. Nem mondom, elég kényelmetlen itt, de ez a szikla még mindig jobb hely a sírnál. PROMÉTEUSZ: Már nem akarok élni. FŐPAP: Bohóság. Tanítani fogsz engem, én pedig viszonzásul gondoskodni fogok rólad. Életben tartalak, amíg csak 450
