Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
DIONÜZOSZ: A javát bezzeg te zabái- tad meg, attól vagy ilyen dagadt! FŐPAP (leborul): Kegyelem, öröm Forrósa! Kegyelem, irgalom, ígérem, fogadom, esküszöm... DIONÜZOSZ (közbevág): Elég! Nem mondtam, hogy feküdj! (A Főpap föltá- pászkodik.) A jövőben ez nem fog előfordulni. Mától kezdve személyesen ellenőrizzük az áldozatok bemutatását. Zeusz öszentségessége úgy határozott, hogy egy ideig innen fogja kormányozni a világot. KIRÁLY (kinéz a köpenye alól): Meddig? DIONÜZOSZ: Mondjuk addig, ameddig kedve tartja. Egy évig, ezerig? Na, föl- állni! KIRÁLY: Jaj nekünk! DIONÜZOSZ: Mi nem tetszik? KIRÁLY: Minden tetszik, uram! Örömömben, vagyis a boldogságtól... Isten őrizz, hogy... ÁRÉSZ: őrizni is foglak! ZEUSZ: Ki nem állbatom a nyavalygós vénemberéltet! FŐPAP: Annyira még nem öreg, uram! Táncol is, ha parancsolod. Rajta, Am- phytrion! (A Király illegeti magát.) ZEUSZ: Elég az idétlenkedésből. Egyelőre itt maradunk. Ezért parancsoljuk, hogy építsetek nekünk egy palotát... DIONÜZOSZ (közbevág): Ti templomnak mondjátok! FŐPAP: Van templomunk, legszentsé- gesebb urak! Ott, szemközt, a város legszebb helyén! (Mutatja.) ÁRÉSZ: Ez neked város? Még egy vendéglő sincs benne! ZEUSZ (kinéz a templomra): Hat kőláb tetején egy zsúpfödél? Csűrben lakjam, te nyomorult? FŐPAP (erőtlenül): Minden erre járó utazó dicsérte... ZEUSZ: Nem érdekel! A templomban lenni kell hálószobáknak, nappalinak, szalonnak, ebédlőnek, és utoljára, de elsősorban fürdőszobának! ÁRÉSZ: Aztán én közösködjem Promé- teusszal! A te fiad! ZEUSZ: Akkor négynek. PROMÉTEUSZ: Rám ne legyen gondotok. ZEUSZ: Jó, akkor elég három. DIONÜZOSZ: Bocsáss meg, Legfölsége- sebb Zeusz, de ha már kimondtad, ne engedj. Négy fürdőszoba, kész-pasz. KIRÁLY: 0, Szentséges Istenek! Az én népem kicsiny, alig száz férfi, annak is a fele öreg, meg kisgyermek. És most rengeteg a munka: a parti szántókat, olajfákat elemésztette a tenger áradása! ZEUSZ: Ez a jutalom a sok büdös kecs- kebélért! ÁRÉSZ: Majd dolgoztok ti is! ZEUSZ: A templom meglegyen, különben iszonyúan megharagszom! DIONÜZOSZ: Munkával imádjatok bennünket. ZEUSZ: Amíg elkészül, itt maradunk. Elmehettek. ÁRÉSZ (utánuk kiált): Hozzatok valami harapnivalót! FŐPAP (nem érti): Parancsolsz, szentatyám? DIONÜZOSZ: Ne feledkezzetek meg az áldozatról. Legelőször is lakomáznj óhajtunk! ÁRÉSZ: Kiadósán! ZEUSZ: Embernek való étel legyen! (A Főpap fölkapja, a fejét.) Se kecske, se birka! Világos? FŐPAP: Igenis, szentségesek! (Kihátrálnak.) 4. jelenet PROMÉTEUSZ: Menjünk tovább. Az ő segítségükkel pár nap alatt össze tudok eszkábálni egy olyan tutajt, amellyel biztonságosan eljutunk a szárazföldre. DIONÜZOSZ: Eljön majd az ideje. Egyelőre nem fosztjuk meg ezt a kedves népet attól, hogy új világ új napja süssön rá — közvetlen közelről. (Meghajol Zeusz felé.) Célt adunk az életüknek. ÁRÉSZ: Amit végső fokon nekünk köszönhetnek. Semmiből se állt volna jobblétre szendeníteni őket. Papa-pa- paim. Ugye. 430
