Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Címszavak egy párizsi magyar költő munkásságához. Vázlat Papp Tiborról

Ez a költészetfogalom meglehetősen általános a kortárs nyugati költészetben, maga Papp Tibor is a Tel Quel és a Change című folyóiratok körül gyülekező francia költőkre: Michel Deguy-re, Denis Roche^ra, Jacques Roubaud^na és Marcelin Pleynet-re hivatkozik. Ezek a költők valójában azt az érdeklődést teljesítik ki, amely a francia lírában Mallarmé verseivel indult, és amely magában a költészetben, valamint a nyelvben látja a költői alkotás tárgyát. „A költészetet — mondja Michel Deguy — elszegényedése visszavezeti önmaga legközelebbi közelébe, vagyis a mi a költészet? kérdéséhez, amit semmi más nem tud feltenni, csakis a költészet maga.” A költészet ilyen módon a szavak „megtisztításának” művelete. Ahogy Deguy írja: „A költeményben é^ a költemény révén a szavak felmagasodnak, mint a ciprusók, keretbe állítva, felajzottan, teljes díszükben: felveszik azt az alakot, amely a sajátjuk, azzá a pompává válnak, amik valóban — felemelkednek önmaguk felfokozott valójáig, a zengésnek arra a különös felfokozottságára, amelyben megrezdül az értelem.” (Somlyó György fordítása.) Emlékezzünk: az Ezre Pound-i „logopeiára” hivatkozva Papp Tibor is az „értelem táncát”, az „értelem feszültségét” kívánta. Ebben az igényében nemcsak a „strukturalista” jellegű francia avantgarde lírától kapott biztatást, hanem a „wittgensteini úton” haladó analitikus nyelvelmélettől is. Attól a modern lingvisztikától, amely szemiotikái alapokra helyezte a nyelv szemléletét és vizsgálatát. Ebben a vonatkozásban a párizsi magyar költő Roman Jakobson, I. M. Dotman, L. T. Hjelms- !ev és Jacques Derrida tudományos munkásságában talált ösztönzéseket.

Ez a költői felfogás és lingvisztikái elmélet alapozta meg Papp Tibor „szövegeit” és „szerkezeteit”. A Magyar Műhely 38. (1971. júniusi), 43—44. (1974. áprilisi), 49. (1976. júniusi) és 52. (1977. júniusi) számában megjelent Vendégszövegek, valamint a 47. (1975. júniusi) számban tanulmányozható Közlekedő edények azt tanúsítják, hogy a „strukturalista” jellegű szövegirodalom mind jobban átadja helyét a vizuális költészetnek. A Műhely 54—55. (1978. júniusi) és 58. (1979. júniusi) számában közreadott Műszerek, órák, jelzőkészülékek, lékek címet viselő vizuális-tipográfikus költemény már teljes mértékben ennek az új iránynak köszönheti létét. A nyelvi anyag részben grafikai értelmet kap, a szövegbe ábráik épülnek be, s a kétfajta szemiotikái réteg — a nyelvi és a képi — együttesen alkot experimentális jellegű konstruktív rendszert. Szokás azt mondani, hogy ezekkel a munkáival Papp Tibor a magyar konstruktivista irodalom hagyományát: a „képarchitektúra” elvét követi. Ügy gondolom, a Kassáktól eredő hagyomány a párizsi magyar költő művészi öntudatát érinti csupán; Papp Tibor ugyanúgy „mérnöki”: konstruáló' és szerkesztő munkának tekinti a művész tevékenységét, mint a magyar konstruktivizmus korábbi ideológusai (Kassák, Kállai Ernő, Moholy-Nagy László). Mindez azonban csak a mesterség etikájáról kialakított felfogását mutatja, s nem művészetelméletét. Ez a művészetelmélet alapvetően nyelv- filozófiai, szemiotikái és rendszerelméleti jellegű. A konstruktivista hagyomány sajátos átalakulásának vagyunk tanúi, amelynek során a költő a rendező elv kialakítása körében végez kísérleteket. A Magyar Műhely'56—57. (1978. decemberi) számában olvasható írói műhelyvallomás ezt a következőképp fejti ki: „az író — művének első, születése folyamatában résztvevő olvasója — írás közben a folyamatosan változó szöveg-helyzettel birkózik, ezen keresztül, ennek ellenére és ebben, azaz a szöveg különböző megjelenési formájában (grammatikai-képi-verstani-stb. stb.) igyekszik a rendező elvet megvalósítani, azaz a rendező elvet kialakítani”. A nem kevés szellemi erőfeszítéssel kidolgozott művészetelmélet eredményei fogják eldönteni, hogy a szemiotikái jellegű kísérleti irodalom milyen módon fogja gazdagítani a jelenkori magyar költészetet.

1979. évi 11. számunk 903—905 oldalain Nagy Pál két szövege — sajnálatos félreértés folytán — Papp Tibor neve alatt jelent meg. E helyütt kérjük az érintett szerzők és olvasóink szíves elnézését. A hibát éves tartalom-mutatónkon természetesen már kiigazítottuk. — Szerk.

376