Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)

POSTÁS: Megtanultam én a diszkréciót! MÁNGOR (mint aki keres): Nem tudja, hova tettem a pénzemet?

POSTÁS: Ö, művész úr, nem lopom én az időt. Ebben a szakmáiban úgy is akkora a munkaerőhiány, mint egész Üj- palota. Ne vicceljen velem. Én özvegyember vagyok, rokonom sincs. Sose kapok levelet, egyet se, lehet, az utcánkban nincs is postás. Mondja, mit szólna az olyan gólyához, aki saját magának sose hoz gyereket? Vagy az olyan szobrész-keráimikushoz, mint maga, akinek egy szobor, egy agyagváza sincs a műtermében? (Csapongón.) De azért ilyen ügyeskezű ember létére egy postaládát csinálhatna magának!

MÁNGOR (kis szünet után): Suszternak jó cipője, szabónak jó ruhája... (Más hangon.) Jöjjön holnap, postás bácsi, nem bánja meg. Most alig bírok megmoccanni, hajnalban jöttem haza ..

POSTÁS: Rendben van, művész úr. De holnap aztán nem lesz kifogás ... Szép álmokat!

(Távolodó léptek.)

MÁNGOR: Elment. Végre. A postás megkegyelmezett Mángor József szobrász és keramikusnak. Haladékot adott. (Felnyög.) Jaj, de szomjas vagyok. Mennyi üveg az ágyam körül, és egyetlen sör se. Mind üres. Mi ez? Hát persze, víz. Az bezzeg van. (Mohó kortyo- lás.) 0, milyen áldott vagy, víz, mégis milyen hűtlenek vagyunk hozzád. Víz a madár — kút a fészke! (Iszik, nyög a kéjtől.) Olyan vagy, mint a megtisztulás. Víz, te tisztítótűz. Hajókat hordasz hátadon, vízimalmokat hajtasz, halakat növelsz, és bennünk életté változol. (Kortyol.) Az ivás másnapja, mint a sivatag: cserepes szádon, mintha homok peregne. Csupa émely, sehol a zöld oázis. Azt már tudom, mire teremtette isten a hét napot, de hogy mire a másnapot — arról sejtelmem sincs soha. Talán az alvilág, a pokol előőrse ez: előreküldik, lássuk, mi vár ránk, ha rosszul viselkedünk, fiúk s leányok. Igen, ha van pokol — ő az evilág másnapja lesz! A vérontás után — a vérontás előtt. Minden ivás után egyben ivás előtt is. TÖRTÉNELMI MÁSNAPOSSÁG! Századvég! Brrr ... inkább ne legyen. (Nyög.) Hogy

nézek ki! Le se vetkeztem. Csak így ruhástul. Még jó, hogy nem fojtott meg a nyakkendőm, nézz oda: milyen módon akadhatott ez az éjjeli lámpa zsinórjába? Már csak ezért is utálom. Egy hím Isadora Duncan akarsz lenni, akit lobogó sál ja fojtott meg? Ejnye! Le vele! Hogy vágyom egy kis uborkára. De még penészpihésen sem lapul az üveg alján. És hol csörgedez, mint távoli hegyi patak, a káposztalé? Egy dermesztő hidegben megfagyott tehén jeges tőgyéből a tej — az kéne most. Zúzmarás tej! Deres tisztaság! Borogatás. Tikkadt a száj, pfuj, Mángor József, tikkad a csókos ajkad. (Dallamosan.) A tenyered ég a fáradtságtól, alvatlanságtól... száraz, pattogó kéz — egy éve szobrot és vázát sem csináltál. Hamutartót — azt igen. De három hete már azt sem, ki se nyitottad a műterem ajtaját, pedig itt van — melletted, egy emelettel lejjebb. Mángor, Mángor... nem megy ez így tovább. A végén elvállalod a Dohányzásellenes Liga megrendeléseit is, és ha- l'álfejes hamutartókat fabrikálsz. Minek szaporítod az ilyen reggeleket? Ha gyűlölöd, ha utálod, minek szaporítod életed másnapjait ? Mi ez a tehetetlenség benned? Hányszor letoltad már magad reggelente, hajnalonta? Hányszor megígérted magadnak, mint valami jóistennek, magadnak tettél fogadalmat, hogy nem lesznek többé undortól didergő éjszakák bárban, klubban, hülyék között, az agresszív és impertinens alvilágban, szájasok és fülesek között, hányszor megígérted, hányszor? Jólesik becsapnod önmagadat? Az istent? Újra és újra, megint és megint, elölről. Úgy kell a másnap, mintha újjászületés lenne! És közben — nem emlékszel semmire. Éltél, beszélgettél, táncoltál, még csóko- lóztál is biztosan, és te mégsem emlékszel semmire. A radír-éjszaka. A fekete radír. A radír sötétje mindent kitörölt fejedből. De mire is akarnál emlékezni? Hiszen, ha felejteni mész, miért fáj mégis, hogy nem tudsz emlékezni? (Csend. Eddigi szövegét kis szünetekkel mondotta. Ám úgyszólván egyetlen, nagy indulattal. Közben felállhat, sétálhat, de olykor visszazuhan, s nem tud moccanni se.) (Suttogva.) Nem emlékszem semmire. (Sóhaj. Elevenebben.) Nyolckor in27