Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)
dúltam, találkoztam Hutai Gyurkával, majdnem tízig együtt voltunk. De ettől kezdve egyre inkább semmire. Senkire. (Sóhaj.) Tükröm, tükröm, tükröcském, mondd csak, ki a legrondább e világon? Nem felelsz, ugye? Egy kis karcolás a pofámon. A kezemfején. Vigasztalj csali a néma csillogással. Pedig szállhatnál, mert éjjel aludtál te is. Te szegény mo- nogám, kis zsebtükör. Amióta megvet- teleki úgyszólván senki más arcát nem vetted magadhoz, csak az enyémet. Nem úgy, mint a nagy szajha színházi tükrök, akik a foyer-ban mindenki arcát ölükbe engedik! Előcsarnok nimfái, tükrök! Nem, te szerény, szelíd, házias, idegenektől érintetlen tükör vagy. Vagy majdnem az. Mégsem beszélsz? Látod, milyen szánalmasan nőies vagyok. (Csikorog.) Parancsolj rám: hagyd abba ezt az életmódot, amely arra sarkall, nehogy kimaradj valamiből! Hagyd abba ezt az életmódot, amely arra ingerel, hogy versenyezz mindennel, mindenkivel! A régiekkel, az újakkal, divatokkal, eseményeikkel!, amelyeket olyan mohón beisz majd a feledés, mint tintát az itatósa. Ne félj, többé nem késel le semmiről! Se pénzről, se vonatról, se nőről, se a hírről! S amiről lekésel, annak úgy kell és neked is éppen úgy lesz jó, hogy lökésed. Ezt mondd nekem, tükröcském... Istenem, én hülye vagyok. Fölkelek. Föl. Könnyű azt mondani. De a tagjaim most nem mozdulnak, a tagjaim, ez a máskor oly engedelmes nyáj. Olyanok ők, mint a szűz- lány: mióta elhatározta már a szűzlány is, hogy szemelmónek adja magát, s amikor rákerül a sor, mégis hökkenten tiltakozik, pedig hogy vágyott e pillanatra! (Szünet.) No, előbb próbáljuk meg a lábat, ezt a cipős lábat. Milyen pocsék: saras... sőt: agyagos. Igen, agyagos. Nem megy. Most próbáljuk meg simán, a gravitáció segítségével szépen lecsusz- szantani erről a borzalmas ágyról... Miért nem engedelmeskedtek, tagjaim! Találjatok ki reggeli tornát a másnaposoknak! Ez az. Újra bekapcsolom a rádiót. (Kattanás.) RÁDIÓ (női hang): Törzshajlítás kétszer jobbra, kétszer balra, egy-kettő-három- négy! MÁNGOR: De jól fújod, mint egy fu- rulyás lány, eszem azt a csöpp szádat. RÁDIÓ: Most laza helybenfutás következik. MÁNGOR: Az van. Helybenfutás és — laza. RÁDIÓ: Hajoljunk mélyen előre, ujja- ink hegyével próbál juk megérinteni lábujjunkat. MÁNGOR: Haha! Hogy a lábujjamat! Gúnyolódnak velem! Frászt vernek belém. Kész bűntudat! A reggeli torna mint a kisebbrendűségi érzés és a bűntudatra nevelés sajátos eszköze. Ez az. Na, ebből elég volt! (Kikapcsolja.) Lássuk az újságokat. Hátha megvigasztalnak. De hogy érjek el az ajtóig? Nem, kúszva nem megy. (Liheg.) Megvan! Itt a seprű, ezzel idevonszolom a friss lapokat a frissítő hírekkel... (Szuszogás, papírzizegés.) Sajtóhalászat reggeli fényben, avagy: rekviem egy cirokseprűért! Köszönöm, hogy segítettél a célomat elérni, most már mars a sarokba! (Roppanás, eldobta a seprűt.) Lássuk, mit írtak már megint. (Zizegés.) Ki kapott és milyen díjat. Vérdíjat. De hol a hírek vigasztalása? Borús idő várható... (Mindezt olvasva, böngészve.) A vízszint emelkedik. A tárgyalások folynak. Üjabb földrengés. Fagyhullám. Jeges árvíz. Tetűjárvány. Kullancsveszély. Lapzártakor érkezett! (Olvas.) Rejtélyes körülmények között meggyilkoltak egy fiatal leányt tegnap éjjel 11 óra tájban a városszéli agyagbányák mellett. Mind az áldozat, mind a tettes kiléte ismeretlen. A nyomozás főijük. A rendőrség kéri, hogy mindazok a személyek, akik tegnap este a jelzett időpontban vagy akörül a városszéli agyagbányák közelében tartózkodtak, s valami rendelleneset vettek észre, jelentkezzenek a fővárosi rendőrségen bármilyen időpontban. (Kis csend.) Persze, hogy ismeretlen. Szegény leány. (Nagy hangon.) Hát így engedjék a pesti anyák és apák leányaikat az agyagbányák környékére éjjel 11 óra tájban! De én megmondtam. En idejében figyelmeztettem mindenkit! (Hangja ironikus.) Mi hát a tanulság? Mdttudomén. És a tipp? Szerintem nem a gyilkost fogják 28
