Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Címszavak egy párizsi magyar költő munkásságához. Vázlat Papp Tiborról

kesztői a 2. számban 1962 július—augusztusában, válaszként egy levélre, amely kifogásolta, hogy a Műhely borítóján felhívják a figyelmet a budapesti Új írás tevékenységére. A hazai irodalommal szövött kapcsolat csak erősödött a későbbi évek során. A párizsi folyóirat sohasem kételkedett abban, hogy „a magyar szellemi élet otthona — Magyarország”. Ezt nyilvánította ki az 1966 novemberében közre adott 18—17. szám szerkesztőségi beköszöntője is, amely fennállásának ötödik évfordulója alkalmából foglalta össze a Műhely irodalmi és művészeti elveit. Ebből a józan felismerésből következett a dialógusnak az az igénye és gyakorlata, amely a Magyar Műhely munkásságát nagymértékben áthatja a hatvanas évek végétől fogva. Az 1968 januárjában megjelent 25. számiban a következők olvashatók: „A párbeszéd folytatása és — a dolgok dinamikájának megfelelően — kiszélesítése az egész magyar értelmiség érdeke. A nyugaton élőiknek elsősorban azért, mert szellemi épségüket kényszerű elzárkózottság- han nem biztosíthatják. Túlzás nélkül — és az ellentmondónak kijáró tisztelettel — állítjuk, hogy akik idekdnt elzárkóznak a kapcsolat, a párbeszéd valamilyen formája elől, vagy megszűntek értelmiségi hatóerőt, szellemi tekintélyt képviselni, vagy hosz- szabb távon ezt kockáztatják. De a továbbhaladást diktálja a magyar értelmiség otthoni érdeke is, hiszen éppen a dialógus folytatása és kiszélesítése segítheti elő régebbi és ugyancsak kényszerű elzárkózásának felszámolását, a már közmondásszerű félszázados késés megszüntetését.” Ennek az építő szellemű, termékeny dialógusnak — a Műhely jelenlegi szerkesztői: Nagy Pál és Bujdosó Alpár mellett — éppen Papp Tibor az egyik szervező egyénisége. E szervező munka érdekében vállalt fontos szerepet az anyanyelvi mozgalomban, és vesz részt rendszeresen az Anyanyelvi Konferenciáikon is.

A kialakult dialógusban Papp Tibor és a Magyar Műhely meghatározott művészeti elveket képvisel. A párizsi folyóirat születésétől fogva az avantgarde vállalkozások tűzhelye, érdeklődése és törekvésed nemcsak művészi arculatát szabják meg, hanem azt is, hogy a hazad és külföldi magyar szellemi életben elsősorban milyen áramlatokkal tart fenn kapcsolatot. A Műhelynek kialakult írói és művészi tábora van, a Nyugaton élő magyar írók közül elsősorban Bakucz József, Horváth Elemér, Kemenes Gé- fin László, Kibédi Varga Áron, Vitéz György és Thinsz Géza, a hazad s a szomszédos országokban élők közül Tandori Dezső, Parancs János, Petri György, Balázsovits Mihály, Erdély Miklós, Kemenczky Judit, Dabancz Gyula, Esterházy Péter, illetve Lász- lóffy Aladár, Cselényi László, Tolnai Ottó és Ladik Katalin tartoznak rendszeresebb munkatársai közé. A képzőművészek köréből Attalai Gábor, Jovánovios György, Gáyor Tibor, Maurer Dóra, Megyük János, Patikai Ervin, a zenészek sorából Jeney Zoltán, Sáry László, Viidovszky László és Wilbeim András kapcsolódnak erősebben a párizsi folyóirathoz. 'Jalán ebből is kitetszik, hogy a Magyar Műhely az avantgarde törekvéseket részesíti előnyben, az irodalmi, képzőművészéti és zenei experimentaliztmust támogatja. „Nyugati magyar író — olvasom Papp Tibor felszólalását az 1977. évi Anyanyelvi Konferencián —, ha lapot indít, először barátokat szerez, aztán megteremti az anyagi alapot, s az induló vállalkozás igósbarmaként e két műveletet ismétli végikimerülésig. Lapjával szabadon rendelkezik, nem véletlen tehát, hogy egyik-másik folyóirat arcéle markánsabb, mint a hazaiaké, esztétikailag jobban behatárolt. Ilyen a Magyar Műhely is, azzal, hogy védjük, hogy csináljuk, nemcsak a magyar kultúra terjesztését, hanem terjedését, pontosabban kiterjedését is szolgáljuk.” A „kiterjedés” a kísérletező jellegű, avantgarde irodalom és művészet mindig újabb tartományának meghódítását szolgálja. Mindazonáltal a Műhely más irányban is nyitott: nem zárkózik el a modern irodalom „hagyományosabb” áramlatai elől sem; gondolom, De- dinszky Erika, Kibédi Varga Áron, Thinsz Géza vagy éppen Parancs János jelenléte erre vall.

A Magyar Műhely szerkesztése mellett Papp Tibor szerepet vállalt a francia avantgarde irodalom és képzőművészet mozgalmaiban is. Philippe Döme, Claude Miniéi'e, Bruno Montels, valamint Nagy Pál társaságában szerkeszti a D’Atelier című irodalmi folyóiratot, s kiadja a D’Atelier könyvsorozatát. (Ebben a francia nyelvű sorozatban az eddigiek során Philippe Döme, Gérard de Cortanze és Jacques Routaaud verse.s371