Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)
„Mivel?” „Egy gépkocsioszlop”, mondja, „lehet, hogy van köztük páncélos is, nem tudom .. Mondom: „Semmi vész, lőj először föléjük, ha nem állnak meg, akkor beléjük.” Az öreg nem habozott, meliéjük-föléjülk lövöldözhetett. A németek látták, hogy nincs ott sok keresnivalójuk, megfordultak és visszavonultak. Eközben a hadsereg vezérkara még mindig nem tud semmit a fegyverszünetről. A parancs, ami érkezett, ellentétes a kormányzó akaratával. Bömböl a rádió, érezhető, hogy Budapesten zűrzavar van. Egyre kevésbé értem az egész dolgot. Valakihez fordulnom kell, ha tájékozódni akarok. Az én vezérkari elöljáróm a vezérkar főnöke. Ki ő? Vörös János. Hívom Budapesten. Jelentkezik számysegédje, Kapitánffy Albin vezérkari őrnagy. Kérem a vezérkar főnökét. Azt válaszolja, hogy nem tudja, hogy hol van, nincs jelen. Nincs jelen? Jó. Erre nem marad más hátra, belékiáltok a telefonba: — Mi a hadsereg feladata?! Erre azt feleli, hogy nem tudja ... Én meg nem tehetek mást, arra kérem, hogy ha a főnök visszaérkezett, azonnal hívjanak visza. Megígéri. Elmúlik egy félóra, óra, aztán elmúlik a második óra is. A telefon hallgat. Üjra keresem őket telefonon. A válasz újra ugyanaz: nem tudják, hogy hol van Vörös János. Na, ekkor kezdek igazán gyanakodni. Vörös Jánost nem találom, a szárnysegédje tájékozatlan, kihez fordulhatok? Pogány Imre jó barátom, ő a kormányzóságon dolgozik. Hívom, kapcsolják. Újra elmondom: hallottuk a kormányzói szózatot, rendben van, tudomásul vettük, de mi a hadsereg feladata ebben a. helyzetben? Nekünk itt intézkednünk kell... — Várj — feleli —, itt a legilletékesebb, a főhadsegéd úr. Ez Vattay. Kérdem tőle is: — Kegyelmes uram! Mi a hadsereg feladata? Azt mondja, a németekkel az érintkezést megszakítani, az oroszokkal fölvenni. Erre azt válaszolom neki, hogy: — Uram, ez az én feladatom, de mi a hadsereg feladata? Mi a hadműveleti feladat? A válasz: — Kérlek, itt zajlanak az események, nem érek rá tovább itt beszélni veled ... Meglepő válasz, igaz? De igaza volt. Ugyanis előttem pár perccel felhívta őt Miklós Béla! És hosszan beszélt vele! Mit gondolhat erre Vattay? Hiszen ott ülök a szomszéd szobában ... Miklós Bélának azt mondta, hogy a kormányzói utasítás érvényben van. Aszerint kell cselekedni. Miklós Béla ezzel fejezte be a beszélgetést: „Tudom kötelességemet, jelentsd őföméltóságának hűségemet!” Erre tanúk vannak. Meg lehet tehát érteni Vattay kurtaságát velem szemben: mindent elmondott Miklós Bélának, nem ér rá velem külön foglalkozni, hiszen Budapesten éppen állnak át az alakulatok, zűrzavar van. Világos, hogy nem ér rá velem tárgyalni. De én még hónapokig dühös voltam Vattayra. Később szereztem arról tudomást, hogy ő éppen előttem beszélt Miklós Bélával. És nyilvánvaló, hogy Vattay fel sem tételezte, hogy ebben a helyzetben a hadsereg parancsnoka nincs egy helyen, vagy éppen egyetértésben a hadsereg vezérkari főnökével. (Arra sem gondolhatott Vattay, hogy a had sereg p a ranesn okság éppen költözik, hogy 351
