Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)

Megjegyeztem, hogy ilyen segítségnek 24 órán belül való rendel­kezésre bocsátása aligha bonyolítható le, tehát ha a Koronatanács ilyen elhatározásra jutott, akkor legfeljebb arról lehet szó, hogy 24 órán belül adjanak választ arra, hogy egy hét leforgása alatt mennyi erőt tudnak a jelzett célra rendelkezésre bocsátani. (...) (1944. szeptember 8.) A német követ közölte a magyar kormánnyal, hogy Magyarország számára a kért 5 hadosztályt megadják. Illetékes helyen azonban megjegyezték, hogy ha Magyarországnak bármilyen kiugrási szándéka volna, akkor Németország összes rendelkezésre álló erőivel ezt meg fogja akadályozni, illetve meg fogja torolni. A délelőtti minisztertanács a német segítség, illetve fegyverszü­net kérdésével foglalkozott. Az a vélemény alakult ki, hogy az oro­szok előtti fegyverletétel Magyarország azonnali bolsevizálását je­lentené. Ennek összes körülményeit a minisztertanács előtt megvi­lágítottam. Azt javasoltam, hogy az általános helyzetre való tekin­tettel az országnak a bolsevizmus elől való megmentését csak akkor látom biztosítottnak, ha a háborút a rendelkezésre álló német és magyar erőkkel, még nagyobb területfeladások árán is, tovább foly­tatjuk. (...) A kormányzat vegye fel az érintkezést az angolszász hatalmakkal, hogy egy esetleges magyar vagy német összeomlás ese­tén a Duna-medence területét ne orosz, hanem angolszász erők száll- ják meg. (1944. szemtpember 12.) Repülőgépen, melyet Hitler küldött, a főhadiszállásra utaztam. Az általános helyzettájékoztatás után két óra hosszat volt al­kalmam tárgyalni Hitler kancellárral. E beszélgetésnél feltűnő volt, hogy nem volt egyoldalú előadás az ő részéről, hanem készségesen meghallgatott. Mindez eddig, legalább a magyar tárgyaló felekkel alig fordult elő. Megkért arra, hogy teljes őszinteséggel beszéljek, és mindent mondjak el. Ehhez meg kell jegyeznem, hogy minden részletről, kü­lönösen a magyar politikai viszonyokat, tárgyalásokat, egyesek né­zeteit illetően pontosan tájékozott volt. Első kérdése arra irányult, hogy a nemzet öngyilkos akar-e len­ni, vagy védekezni akar továobra is. Erre megmondtam, hogy a kor­mány és a nemzet eltökélt szándéka, hogy ettől függ minden továb­bi tárgyalásunk és az általuk adandó támogatás mérve is. Ha kitar­tunk és harcolunk, akkor mindazt, amit számunkra előkészitett, azon­nal rendelkezésünkre bocsátja. Még aznap hajlandó kiadni a paran­csot arra, hogy mindezek a szállítmányok azonnal útbainduljanak. Kifejtette, hogy ezúttal könnyebben rendelkezésünkre tud állni, mert hiszen másoknak már nem kell szállítania. Az ezirányban mu­tatkozó jóindulat nem is kétséges, mert amikor Nyugaton 5 zászló­alj is tekintélyes erőt jelentene, akkor Magyarország részére 5 had­osztályt készítettek fel. Megjegyezte, hogy ha a magyar kormány másként határozott volna, mint a harc folytatása mellett, akkor eset­leg a Duna vonalát választotta volna ki az ellenállásra, ami termé­szetesen azzal jár, hogy az ország területe hadszíntérré válik. (.. .) 349

Next

/
Thumbnails
Contents