Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)
Gyorsan befejeztem a telefonbeszélgetést, odafordulok Karlóczyhoz: „Miket beszélsz te itt, Francikám?” Ezt válaszolja: „Nézd, most jövök átvenni a 24. hadosztály parancsnokságát. Hajnalban indultam Budapestről, biztosak a híreim. Az a helyzet, hogy Faragho tárgyal Moszkvában a fegyverszünetről.” Látom arcán a döbbenetét, ami annak szól, hogy mi itt minderről semmit sem tudunk ... Nekem indulnom kell Beregszászra, ahová Miklós Béla már kora reggel áttelepült a hadseregparancsnokság felével. Szándékomban volt szokásos napi referátumom végén megjelenteni Miklósnak, hogy mit tudtam meg Karlóczytól. S miközben Miklósnál éppen a folyó ügyekről megy a szó, megszólal a rádió. Beolvassák Horthy proklamációját. S ebben mi áll? Hogy „fegyverszünetet kértem.” De az nincs benne, hogy „kaptam”. Sem az, hogy mik ennek a fegyverszünetnek a feltételei... • 4 — A Horthy-proklamáció szövege: Amióta a nemzet akarata az ország élére állított, a magyar külpolitika legfontosabb célja volt a trianoni békeszerződés igazságtalanságainak megszüntetése békés revízió által. A Népszövetséghez fűzött remények ezen a téren nem valósultak meg. Az újabb világégéskor sem idegen területek megszerzése volt az irányadó, és Magyarország nem kívánt háborús úton visszanyerni területeket. A Bácskába is csak a jugoszláv kormány összeomlása után, saját véreink védelmére vonultunk be. Elfogadtuk a tengelyhatalmak békés határozatát, amely visszaadott Magyarországtól 1918-ban Romániához csatolt területeket. Magyarország földrajzi helyzete következtében, német nyomás folytán sodródott bele a mai világháborúba, de nem voltak hatalmi céljaink, akár egy négyzetméternyi területet is elvenni bárkitől. Ma minden józan eszű ember előtt nyilvánvaló, hogy Németország elvesztette a háborút. Minden kormánynak, amely felelős az ország sorsáért, le kell vonni a konzekvenciákat ebből a tényből, amint azt a nagy államférfi, Bismarck is megmondotta: „Egyetlen nemzet sem köteles feláldozni magát szövetségesének oldalán”. Történelmi felelősségem tudatában kötelességem megtenni minden lépést, amellyel elkerülhetem a további fölösleges vérontást. Egy nemzet, amely az őseitől örökölt földet utóvédharcok színhelyévé változtatja egy már amúgy is elvesztett háborúban, rabszolgaszellemtől vezetve és idegen érdekek védelmében, elveszti a világ közvéleményének becsületét. Aggodalommal eltelve vagyok kénytelen kijelenteni, hogy Németország már nagyon régen megszegte a szövetségesi hűséget, amelyre velünk szemben kötelezve volt. Egy idő óta mindig újabb és újabb magyar csapatokat küldött a határon túli harcokba, az én akaratom ellenére és tudtomon kívül. Ez év márciusában a német birodalom vezére Klessheimbe hívott tárgyalni, miután sürgetően kértem, hogy engedjék haza a magyar csapatokat. Itt Hitler kijelentette, hogy Magyarországot német csapatok szállják meg, és ezt keresztül is vitte, tiltakozásom ellenére, azalatt, míg én Magyarországon kívül tartózkodtam. 345
