Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)

Egyidejűleg német politikai rendőrök árasztották el Magyaror­szágot, számos magyar polgárt letartóztattak, közöttük a törvényho­zás több tagját, valamint a kormány belügyminiszterét. A miniszterelnök csak úgy kerülte el sorsát, hogy idejében el­menekült egy semleges követségre. Miután Hitler határozottan meg­ígérte, hogy ha olyan kormányt nevezek ki, amely az ő bizalmát is bírja, megszünteti a magyar szuverenitást sértő megszállást, kine­veztem a németek bizalmát élvező Sztójay-kormányt. A németek azonban most sem tartották be ígéretüket. Német megszállás védelme alatt a Gestapo a zsidókérdést szorgalmazta olyan mértékben, amely összeegyeztethetetlen az emberiességgel, és olyan módszerekkel, amelyekkel másutt is dolgoztak. Mikor a há­ború már határainkhoz közeledett, és átcsapott határainkon, a né­metek továbbra is segítséget ígértek, de ismét megszegték ígéretei­ket. Visszavonulásuk során az ország szuverén területén raboltak és romboltak. Ezeket a cselekedeteket, amelyek ellenkeztek a szövetséges hű­séggel, nyílt provokációkkal tetézték meg. Bakay Szilárd altábor­nagy, budapesti hadtestparancsnokot Budapest kellős közepén Ges- tapo-ügynökök támadták meg, és elhurcolták egy ködös októberi reg­gelen, mikor háza előtt éppen kiszállott autójából. Egyidejűleg német repülőgépek röpcédulákat szórtak le a váro­sok fölött, a kormány ellen uszítva a lakosságot. Megbízható értesü­léseim voltak arról, hogy németbarát csoportok saját embereiket akarták hatalomba ültetni erőszakkal, hogy politikai megmozdulást szítsanak, és elűzzék a törvényes magyar kormányt, amelyet én ne­veztem ki. Ezeknek az volt a céljuk, hogy az országot hátvédharcok színhelyévé változtassák a német érdekek védelmében. Elhatároztam, hogy megvédem a magyar becsületet volt szövet­ségesünkkel való viszonylatban, ámbár ez a szövetség ahelyett, hogy a beígért katonai segítséget nyújtotta volna, végül is megfosztotta a magyar nemzetet legnagyobb kincsétől: szabadságától és függet­lenségétől. Értesítettem a német birodalom képviselőjét, hogy fegyverszü­netet kértünk ellenfeleinktől, és megszüntetjük az ellenségeskedést velük szemben. Bízom az igazság iránti szeretetben, veletek együtt remélem megmenteni nemzeti létünk folytatását a jövőben, és hogy valóra válthatjuk majd békés szándékainkat. A magyar hádsereg parancsnokait ennek értelmében utasítot­tam. A csapatok, híven esküjükhöz, továbbra is kötelesek engedel­meskedni parancsnokaiknak, akiket én neveztem ki. Minden becsü­letes magyart arra kérek, hogy kövessen ezen az áldozatot kívánó úton, amely Magyarország megmentéséhez vezet majd.” 5 — üálnoki Miklós Béla, 1946: Ebben az időben hadseregparancs­nokságom nagyobbik része Huszton volt, mivel azonban a front nyu­gatra tolódott ki, én magam átmentem Beregszászra. Itt hallottam a proklamációt is. Gondolkodás nélkül cselekedtem. Azonnal kiadtam

Next

/
Thumbnails
Contents