Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
Ragasz... ködöm a kárimen ... tőhöz. KEDVES MAMA: De én mosttnár odakoppintok, ha nem ül csendesen. CSUTORA: Kiszál... lók! KEDVES MAMA: Kármentőt lelni még akárhol, de azt megmondaná, mi lesz magával, ha én a sorsára hagyom ... ? Vagy azt képzelte, hogy felpakolom a kármentőt is?! Golyhó! CSUTORA: Kiszál... lók! KEDVES MAMA: Hé, hé! Felnyérsalja magát! CSUTORA: Ez a nőstényorosz... Ián tenrororúzál engem! KÖC-ILONA: Kedves Mama! (Ráborul a Kedves Mamára.) Kedves Mama! KEDVES MAMA: Ezt meg mi lelte? CSUTORA: Kiszál... lök! KEDVES MAMA: Majd Szeghalmon kiszáll! Addig meg az a dolga, hogy hálákat adjon a jóistennek, mert jobb helye van, mint a Mária kötényében! CSUTORA: Bazsa... rozsa jazablatoba... Hejde, nincsen aki leszakicsa... hejde, három felül borul az ég ... akikor se tüsszentene sohase az én javanm-a. KRISTÓF: Van ott most valami? Színház... ? KÓC-ILONA: Mondtam már, hogy a Fóti Balogh lányból kijött a víziborjú ... ? Nagy fekete, oipófoépű pólyás! Ráadásul: Eulália. Ettől aztán mindenkinek kiment a biztosíték a fejében! Eszter némám, azt tudja, mibe mennyi petró kell, de ezt ki nem találta volna, ezt az... Buláliát! Ha csak isteni sugallatra nem, amilyentől Regina néni a sFórtá Balogh lánytól Gyuláról hazáig futott, hogy az urát félholtra verje! Mexikóban meg földrengés van. NYENYERÉS: Na tessék. Mennyi baj. Maga meg most akar színházba menni. Pedig már Eszter néni is megmondta, hogy nem szabad a dinnyét a lapulevél alatt veszni hagyni ... ! Hiába. Mi? Hiába. A színház, az színház. Magából is kijön mindig a víziborjú ...! (A Kedves Mama tolja be talicskán a huttyost, a huttyos ölében az ominózus demizson meg egy óriás-nagy pecsenyesütő edény.) CSUTORA: Bazsa ... rozsa jazaiblakba... (Hadonászik a pecsenyesütő villával.) 326
