Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
NYENYERÉS: Ne fenyegetőzzön ... ! CSUTORA: Ki ez a jómadár... ?! KEDVES MAMA (kitolja a huttyost, visszaszól) : Ilyen az élet, lássák! Ilyen az élet! KRISTÓF: Sok szerencsét hozzá, Kedves Mama! CSUTORA (kintről): Jaíházelőtt... NYENYERÉS: Szerelmi dráma! Híhihihi! Folyik a festett vér...! Híhihihi! (Kristóf, Ilona meg a ny enyer és el. Megvilágosodik a szín. Padokat hoznak be, a „közönség” beül. Középen, a padsorok közt út, elöl „színpad”. Üj szereposztás. A Boldogtalan Herceg és Vi- viána a „színpadon”.) VIVIÁNA: „Ki sír... ? Ki sír...? Ki álmodik velem ... ? A csorba holdat honnan ismerem JEGYSZEDÖ (Kristóffal dulakodik a bejáratnál): Előadás köziben ne tessék bejönni, kérem! (A jegy szedő félresodortatik, Kristóf, Ilona meg a nyenyerés hátul megállnak.) VIVIÁNA (kínjában megismétli): „Ki sír... ? Ki sír...? Ki álmodik velem ... ? A csorba holdat honnan ismerem ... ? Csitulj istentelen víz.” KRISTÓF (középen előrejön, figyel. Kóc-Ilona mindenhol a nyomában): Rossz! (Már a „színpadon” van. A „Boldogtalan Hercegnek”.) Kezdjük ott, hogy bejöttél! (Előjátszik.) Dörgő vizek partjához, hold alatt hozott egy boldogtalan pillanat, sírnak a kőbabák utánad, Viviána. Én kő vagyok, száz év csak életem, ezt mondja mándenik, ha felveszem, s bezárkózik magába. Nem ragadsz benn, előrejöttél: Hajszálakat vonszol megint a szél, a fügefán fanyar jel a gyümölcs, írisz lobog sötét levél alól, a Boldogtalan Herceg álmodik... (Megismétli a végszót.) ... a Boldogtalan Herceg álmodik...! (A művésznő idegei felmondják a szolgálatot, sírva kirohan. Minden irányból jegyszedők, tűzoltók, zilált paksamétá- val az ügyelő. Ilona megretten, megrántja Kristóf kabátja ujját.) NYENYERÉS: Én megmondtam! Engemet ne okoljon! 327
