Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
a piros, mikor varrtam, miikor ez eltépődött ...! (Ti. a ruhája.) NYENYERÉS: Muzsika? KÓC-ILONA: Veszettek!!! Micsináltatok a Kedves Mamával... ?! NYENYERÉS: Nono! Szeretném én látni, aki a Kedves Mama történelmi pofonjaitól össze nem csinálja magát...! Egyáltalán nem biztos, hogy ezeket nem ő kergeti oda-vissza, oda-vissza, oda-vissza...! (Kristófhoz.) A huttyos emberünk meg betart az államosításnak ...! Hihihi'hi! De megvert a lavórral...! Ott ül a rohadt bajuszosa a Kedves Mama kérmentőjében, és így csinál (Mutatja.): hutty ...! Csak mi dairvadozunk itt. KRISTÓF: Biztos, hogy a Kakukkf ű presszó volt az a bizonyos Kék Macska? NYENYERÉS: Halálbiztos. Kikövetkeztettem. De ma éjjel nem az én hátamon dong a lavór! Hí hihihi! Aztmondjahogy... (Tájol.) Arra vannak a dinnyék. KÓC-ILONA: Regina néném meg elhordja előlem a borvörös kis mellényt, amit Eszter néném magában énrám .testált, és halála óta is mindig emleget, hogy azt énrám testáltál, én meg hiába mondom neki, hogy nem szabadott volna a lenti hájban hagyná, mert Regina néném elhordja előlem... ! Ilyen sok-sok kicsi kéküveg gombjai vannak. NYENYERÉS (műámuldozással): Pszí! KÓC-ILONA: Hát én azokat egyenként levágom! NYENYERÉS: Pszí! KÓC-ILONA: És tudja, mit remél az én Eszter néném? Azt, hogy Regina néném, akire kicsi is meg szűk is az a mellény* egyszer majd letüsszenti a gombokat magáiról...! Mert akkor nem kell énnékem levágni, és nem lesz baj belőle...! KRISTÓF: Te ... nyenyerés ... Nem arra van a vár? KÓC-ILONA: Igen ám... ! Csakhogy a mellény ekkorka, Regina néném meg ... (Mutatja.) Vagyishogy sose gombolja bg! És ha be is tudná gombolni, 325
