Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
(A „szekér cserépre”.) Eladjuk a vásáron. NYENYERÉS (mutatván, hogy Kristóf dilinyós): Ezt eladni ...?! Kinek?! Annyi balek a világon sincs, akire rásózhatná! Törött cserepet vegye-mek ... ! Törött cserepet vegye-mek...! Hat forint az á-ra ... ! Ha t. . .! FAZEKAS: Harminc. Kétszer kiégetett, mázas. NYENYERÉS: Ebben az egész országiban én vagyok az egyetlen normális. Megyek a Kék Macskába. Akarom mondani, a Kakukkfű presszóba. (Indul.) KRISTÓF: Aha. Mégsem vagy te vérbeli színész. Fázol a csodatevéstől, fó-zol. NYENYERÉS: Vagy úgy! Na, akkor jól figyeljen. De ne ríjon, hogy: „alja mű-faj” ...! (Csettint az ujjúval, erre a függöny felmegy, forog az iménti vásár. Földre teszi a kalapját, rázendít a nyenyere-mu- zsikára.) A fazekas vérfagyasztó esete a (részegekkel! História! DINNYEÁRUS: Menjetek a fenébe! Amúgy is pang a vásár! Dinnyét vegyenek! GYEREK: Édesanyám! Histó niáznak! NYENYERÉS: Hallottátok, jó emberek, itt nem tmesze, Gyula alatt, mi történt? Eme szegény fazekasnak ennyi drága portékáit meglepték! (A fazekas nyomorgatni kezdi kezében a szalmakalapot, Kristóf a hallgatóság között.) Ennyi drága mázas minden az ő két keze munkája odalett, verje meg az isten aztat, a tíz részeg garázdát, 'ki ilyet tett. Hogy nem maradt, csak a rúdon, de még az is véletlenül, a mustra, ripityéra törtek mindent, nem maradt meg, csak a kár s a kamatja. Ügy neki volt keseredve, hogy magával majdnem nagyobb rosszait tett, ha mi rá nem lelünk ottan, bánatában nekimegy a Körösnek! A TÖMEGBŐL: Csss! Ne szipogjanak. Nem lehet figyelni. NYENYERÉS: Ma énndkem, holnap neked, mindenkinek lehet efféle kára! Eladó a mázasedény! Jó érzésű embereknek harminc forint az ára! (Dobálják a kalapba hármasával a vas- tizeseket, kötőbe, kalapba méri a nye- nyerés a portékát, forog megint a vásár.) Harminc a törött cserép! Csak harmincért! Örökbe! Ráadás a feneke! Ez is szép volt, csakhogy meghótt! Harminc a törött cserép! 320
