Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat

Mert vaj van a füle mögött! ÖRZSE: Igazuk van, az áldóját! (A tanítóhoz.) Hogy szép vagyok, aztait mondja? Mint a bukta., aztat mondja? (Vastizes a bögrék közé.) Hát hiszen... ma g a se csúnya... ! TANÍTÓ: É-é-és még ez a kisebb erényem, bizisten, örzse... ! (A papocska eltüsszenti magát.) ÖRZSE: A macska! Az az iromba... ! TANlTÖ (előrántja a papot): Nézd mán! Átváltozott papra! (Fejbevágja a köpülőfával.) ÖRZSE: Jaj, teremtőm! Hamar zsákba! Hamar a ház mögé vele! (A pap zsákba kerül, kihúzzák. Vissza­jönnek, Kristóf kicseréli magát a másik legénykével, leülteti a köpülő elé, ki­megy, visszajön mint kántor, pityókosan imbolyogva. A tanító is az „ágy alá” kerül.) KÁNTOR: örzse vi-rááág . .. ! Pör-zse vi-rááág ... ! (Dugja a vastizest a bögrék közé, köz­ben elbotlik a tanító lábában.) Hí, az anyád! (Agyoncsapja. Zsákba kerül a tanító is, húzzák kifelé. Jönnek vissza, Kristóf ki­cseréli magát a harmadik legéuykévci Leülteti a köpülő mellé, kimegy, vis­szajön mint István-huszár. Vödör a fe­jében, két kézzel magasra tartja, a vö­dör fogója, mint állszíj.) ISTVÁN-HUSZÁR (összehőköl): A kántor! (A kántor agyonveri magát a köpülőfá­val.) De hisz ez meghótt! ÖRZSE: Jajistenem, jajajaj. ISTVÁN-HUSZÁR: Kurva lettél! Az a baj! ÖRZSE (csípőre vágott kézzel nekinyo- makodik a hites urának): Hát aztán maga kicsoda?! A császárnak és királynak, vagy Örzsének hites ura ... ?! A TÖMEGBŐL: Igaza van! ISTVÁN-HUSZÁR: Édes bátyám, gibicnek semmi se drága! UGYANAZ A TÖMEGBŐL: Akkor is ez a valóság! Ezért esnek meg a dolgok! A TÖMEGBŐL: Igaza van! Igaza van! ISTVÁN-HUSZÁR: Még mielőtt megvernének... (Megszabadul a vödörtől.) H ANGOSBEMONDÖ: Üdvözöljük városunkban a „Boldogtalan Herceget!” 317

Next

/
Thumbnails
Contents