Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
A TÖMEGBŐL: Ezeknek szól a felhajtás? MÁS A TÖMEGBŐL: Annak, ottan! AZ ELŐBBI: Mi a fene ... ! EDE ŰR (párnán óriási rézkulcsot hoz): Utalt! Utat! Enyém a megtisztelő feladat, hogy átadjam városunk kulcsát. Oda vagyok ... ! Oda vagyok ... ! Egy ilyen híresség, ugye... Fardon, tisztelettel: (Bemutatkozik.) Ede. Tánc- és illemtanán A TÖMEGBŐL: Huihúúú! KRISTÓF (a nyenyeréshez): Ki ez a kakadu?! (Ede úrnak tátva marad a szája.) DINNYEÁRUS: Hat forint a dinnye! Hat! FÜGGÖNY II. (A függöny előtt. Jobbról Kistóf a nye- nyeréssel, a nyenyerés nyakában madzagon a város kulcsa. Hátrébb Ede úr, hóna alatt a kispárnával.) EDE ŰR: Az életem főműve, kérem'...! Az Bde-féle tánckar...! NYENYERÉS: Mester, én visszamegyek, a kopülőfáért. KRISTÓF: Sajnálom, Ede úr! Akikor sem állhattam a dilettánsokat! Megdögles zitdtk a szakmát! EDE ÚR: Kérem', kérem, én már sokkal többet is kiálltam, kérem, épp ezért hajthatatlan vagyok, kérem, szegény Szebanics színigazgató úr pedig patkányméreggel is próbálkozott, kiérem ... ! Csak tessék engem sértegetni. KRISTÓF: A Szebenics, az egy lojális ember! Ha én vagyok a Szebenics, én azonnal dinamittal kezdem! És nem próbálkozom! EDE ŰR: Kérem, ne tessék magát behergelni, kérem! KRISTÓF: Még egy „kérem”, és megnézheti magát... ! 318
