Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
óhajt 'keveredni, de sajnos, nem tudja, mitől döglik a légy! És sajnos nem bírta megetetni az összes fe lmon dópapírt sem. Nagy kár, nagy kár. KRISTÓF: Nem az én károm. Kocsma legyen, vásárok legyenek, és halhatatlan a lisztes pofa. Neked mi böki a csőröd? NYENYERÉS: Semmi. A sángalbélű dinnye. (Beleüti a kést a dinnyehéjba.) Diliházba kerül! KRISTÓF (leül a dinnyék közé, kopogtatja őket): Vannak bolond-színházak... Vájjon hogyan csinál ják... ? NYENYERÉS: Enni kell. Inni kell. Élni kell. KRISTÓF: Játszani kell. NYENYERÉS: Bánja a lóifcetű. Hát vitatkozom én magával? ... ! Ezeket begurítjuk a lapulevél alá, visszajövet lecsapunk rájuk. (Hátára csapja a nyenyerét, indul előre, beforog a vásári menet.) (A kordésnak.) Zöldet pottyan a szamara, ember! Nem vette söha észre? ... ! KORDÉS: Mivelhogy nem énnekem pottyant... ! Hihi! (Mindnyájan elforognak. Kioldott fejkendőkkel jönnek az asszonyok.) III. ASSZONY: Énnekem már megfordult a fejemben, hogy ezt a senyvesztő nyári meleget, meg a senyvesztő téli hideget ha valaki egybe tudná habarni, azzal én kezet fog-nék! II. ASSZONY: Mást ígérjen, mert erre nem pályáznak. (A fiatalkához.) Az én istenem áldjon meg, menyecske, mit bírsz olyan merően nézni, megmondtam, hogy ezt ne csinál jaad! I. ASSZONY: Dinnye! III. ASSZONY: Csoda esett. II. ASSZONY: A hó meg a meleg egybehabarva. Haladjunk. I. ASSZONY (előgurít egy dinnyét): Hát ez dinnye. Nem? II. ASSZONY: Gurítod vissza! Tudod, hogy ki incselkedik a szomjas emberrel ilyenkor... ! Téged az anyád semmire nem tanított?! 309
