Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
Akit ezzel a szárazfával (Ti. a nyenyerével.) együtt tesznek a sírba, ha már eleget ettem-ititam? ... ! Én látszom úrfélének! Én nem tudok bánni a szamárral... ! ? (Mérgiben.) Hhö. KRISTÓF: Bocsásd ki magadból a lét, mert az összes az elmédre húzódik. NYENYERÉS: Maga csak tartsa ügyesen a tyúkketrecet. Meg kell vegyük a két szamarat. Nem -vagyok hajlandó egy életen át gyalogolni. KRISTÓF: Uraimsegíts. NYENYERÉS (hangosan) Micsoda két jószág lőhetne ez! Kár, hogy az egyik sántít a lábára! Tán a m ásik, az a hibás szemű, ha fiatalabb volna, árában elmenne! Nem vásáron, dehogyis! Ördögök a ikupecek! Csak rájuk néznek, s mind kehelni (kezd, sántítani, csinálják az arénát, hogy most szökik ki belőlük a pára, épp, hogy a bőrük ára, amit megadnak értük! Ámbár ... ! Ahogy elnézem ... ! Nem érnek sokkal többet! 310 I. ASSZONY (elsírja magát): Én eztet itthagyni. Megkívántam! II. ASSZONY (a kötőjénél fogva húzza a fiatalkát): Krisztus urunk, mikor a földön járt, mondják^ hogy egyszer járfcában-keltében ide is elvetödött. Igen szomjas volt Krisztus urunk, iigen küzdött magával, s azt mondja Szent Péter urunknak: Péter fiam, eredj előre egy kicsit, mintha egy dinnyeföldet látnék én ottan! Nia, Szent Péter urunknak, aki, mint tudjuk nem volt teljesen hiba nélkül való, nagybélűnefc, keményfejűnek mondják, nem kellett kétszer mondani ... (Mindhárman el, Kóc-llona szalad be.) KÓC-LLONA: Ffffu! (Lecsapja magát a dinnyék mellé, a veres posztóruha aljával legyezgeti a képét. A tücskök pattogását utánozza az ujjúval.) Tiszteltetem az -összes tücs ... köket... ! (Észrevette a dinnyéket, egyet földhöz- vág, belefal.) Mint a pisi. (A fél dinnyével kiszalad. Visszaszalad, „letép” egy „lapulevelet” ernyőnek. Kör- beforog vele a vásári menet.) NYENYERÉS (a kordésnak. Kristóffal fenn ülnek a kordén): Én látszom úrfélének? ... ! Én, aki együltőhelyben végzek egy ekkora paras ztkenyérrel, aki tizenkét üveg sörre vagyok hitelesítve? ... !
