Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
a száimolatlan férfinépek közül, a sok jó titkosért? ... ! Vagy hála sose nincsen?! Arany fésű, ezüst tükör? ... ! Pesélj a szemük közé! (Kóc-llona áll, középen. Állóképet fordít körbe a szín kosarakkal, „kordé” elé fogott „szamarakkal”. „Tehenet” hajtanak leveles vesszővel. Újfent visszafordul a régi semmi Kóc-llona szemei elé. Kezei még mindig a simogatásra emlékezve.) KÖC-ILONA (viszi a lába a vásárosok után): Muszáj nekem a vásárban ott lennem ... ! Meg is mondhassa annak a bitangnak, szeret már engem különb nála, jobb is... ! (Felhúzzák a zsinórpadlásra a gügye szalagot a galambokkal. Kristóf meg a Nyenyerés jön.) NYENYERÉS: Biztos maga abban az egyben’, abban az egyben legalább, hogy Gyulán meg lesz tartva az a vásár?! Vagy csak megyünk, mert az a lényeg, hogy megszúrja a fejünket a nap?! (A kalap számtalan lukán dugja ki az ujját.) KRISTÓF: Ne békétlenfcedj. NYENYERÉS: Tudom, tulok vagyok. Bőgök is: Bööööööööööööö! É-hes va-gyok! Szom-jas va-gyok! Bööööööööööööö! (De semmi válasz, kiesik a szerepből.) Hát én csak nézem itt magát, én nem értem (!), egy ilyet, mint maga, hogy tudtak felhergelni annyira, hogy a három helyen aláírt szentséges szent felmondólevelet a szentséges pofába belegyöm je ...! (Begurítanak néhány dinnyét.) Ezt nézze! (Áldásra tellegeti a kezét fölöttük.) Sokasodjatok! Sokasodjatok! KRISTÓF: Nyenyerés ... ! Te mégis műveltél valamit a dinnyés szekér hátuljával... ! NYENYERÉS: Meg se látszik ez annyi dinnyén. (Leül, maga köré gyűjti őket, az egyiket kettévágja.) KRISTÓF: Arcátlan vagy. Nem gondolod ... ?! Milyen ? (A Nyenyerés felemelt tenyerei mutatja, hogy: ajaj!) Nem túl meleg? (A Nyenyerés rázza a fejét: nem.) Azért a sórgaibélű csak jobb. Bár ez szemre jobban kívántatja magát. NYENYERÉS: Ajaj. Ez az, ami magában nem normális. Nem. tud beletörődni, hogy jobb egy akármilyen görögdinnye a kézben, mint egy másik a háztetőn. Thália papja a nép közé 308
