Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Rózsa Endre: Elérhetetlenebb (vers)
Tarkónknak szeg/e merénylő rozsdás mordály: történelem-eltérítés, miközben bucka bagzák bucka hátán, bakot ugrálnak körben a hegyek, bakaürülékkónt fent a Kárpátokban balsorsunk kiszőrösödik. Ki téríti el a jövendőt is? S eltérítheti-e? Az időgépben — pokolgép ketyeg? Hangszórón ki fröcsög, ki pörget vak vartyogást a visszahallgatón? — Csönd lesz majd! A fekete dobozt már szétvetik a sorjázó adatok. Anyamedencénk! Terhes vagy, csontod recsegve tágul, füves 1 ágyékod a Duna-Tisza köze, méhed legelső kelepcénk: beletaszít a fogantatás, a legmagasabb ég jár át huzatával, ott bugyborékol az embrió fülén-orrán. Meg kell születnünk, s megszülni téged magunkban! Koponyánkba jóslói áj ás hasít, vadmadárraj v-je éjszakádba — naponta nemzve így az új reményt, anyaságot, gyermekséget cserélünk, ama közös ősbe visszaszüljük egymást! Befelé fordult gesztenye tüskés burka hordja ki magzatszemünket: kínok óvják csak — fényes látás érik, a vakító pengékkel szembenéz, a gyémántőrlő malmok garatét sugár tekintet ontsa hamuvá! A porhószennyes szénkúpok közt, a rendező- pályaudvar gyér fényköreinél, egy megdőlt villanypózna csúcsán láttam a madarat; unottan fente csőrét, szikrázott le a hó — a világ befagyott tengelyeként csengett, csattogott az oszlop! 299
