Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Weöres Sándor: Az űr, Száll az álom (versek)
WEÖRES SÁNDOR Az űr í A csillagok csendjét most idehallani minden zajon keresztül. Ablakon túl a határtalan teret. A végtelenség alsó csücskét egy fenyőfa őrzi ringatózva, és méglejjebb néhány fűszál s a süket tömb, a föld. 2 Egy görcsös árny gunnyaszt a kerítés tövén. Mikor esteledik, kibontja magát, lassan mindenre kiárad, mint a világ gyökere, f ekete igazsága. 3 Az ürességgel átitatott völgy. Az ürességgel körülvett hegyek. Az ürességgel kívül-belül párnázott lakás. Az ürességgel együtt lakunk ősidőtől fogva s észre se vesszük. 291
/
