Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Weöres Sándor: Az űr, Száll az álom (versek)

Száll az álom

Száll laz álom messzi tájon, hegyről völgybe ér, völgyből hegyre ítér.

Mint kéményfüst kék szalagja, lejt simulva, foszladozva, nem tarkázza vér.

Táncol sziklán, fövenyen, parti városon, bő hullámokon, nyomtalan és nesztelen, míg suhan, vagy megpihen hajó-árbocon.

Test nélküli kósza szellem,

nincs előtte gát,

nem hord rabágát,

mint a szélvész, úgy szalad,

követi a madarat

s a hold sugarát.

Felhőn áthat, csillagon, mindig egyedül nyilall és repül; szegény ember, kinek álma, fekszik ágyban leigázva, paplanba merül.