Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Miskolczi Miklós: Kettő - Gyurináék hét életéből
tunk Pestre, lovaskocsival, gyalog. Amikor Nyáregyházára költöztünk, az én életem akkor vált el a családétól. Úgy voltaim, hogy szakmát kell tanulni, öreg is voltam már iskolába járni, mindenképpen ki kellett tanulná valamit. A szüleim is azt akarták, hogy szakma legyen a kezembe. Ez volt 1948-ban. Kezdtem az édesapám mellett, hogy vagy bognár, vagy ács leszek. De nem sok jövőt láttami különösen a bognár szakmában, ezért úgy gondoltam, hogy elmegyek valahova autószerelőnek. Nem sikerült. Akikor még kezdetleges állapot volt a gépjármű forgalomban. Ma- szekhez kellett volna menni, az meg nem volt, szóval nem sikerült bekerülnöm. Volt akkoriban egy ifjúsági munkaközvetítő. Ott kiközvetítettek engem a Nemesacél és Szerszám Értékesítő Vállalathoz. így lettem kereskedő inas. Nagyon megtetszett, és ott maradtam. Ki is tanultam ezt a szakmát, 1951 áprilisában lettem segéd. Tán két hónapot dolgoztam, amikor olvastam a felhívást, hogy katonatiszti pályára és szakérettségire lehet jelentkezni. Nekem ezt a két témát adták, hogy melyik tetszik: ón inkább a szakérettségit választottam. így kerültem júliusban Debrecenbe egyhónapos előkészítőre, mivel csak hat általánosom volt. Elég jó eredményt értünk el egy hónap alatt, annak alapján felvették a szakérettségis egyéves tanfolyamra. Ott sajnos nem úgy sikerülV ahogy akartam, mert építészetet akartam tanulni, mégis közgazdaságira vettek fel. Egy év alatt egy szakmában érettségire készítettek fel. Akkor nem az volt a cél, hogy általános műveltséget is szerezzünk, hanem hogy egy szakmára tökéletesen felkészítsenek. Úgy gondoltam, ha lehetek, akkor több leszek. Egy teljes évig voltam Debrecenben. Elég jól sikerült. 1952-foen az érettségi vizsga egyúttal felvétel is volt a közgazdasági egyetemre. Oda felvételt is nyertem. Hát elkezdtem én az egyetemet. Jó is volt, meg rossz is. Nagyon sokat kellett tanulni, főleg nekem nagyon sokat, mert én általában nem tudok könyvből tanulni. Ez az egy hibám van most is. Inkább látásból tanulok. Ha látok valamit, hogy ezt így kell csinálni, mindjárt megcsinálom, de könyvekből sajnos nem megy. Főleg az volt a baj, hogy önállóan kellett tanulni, és ez nekem nem ment. Pedig próbáltam rendszeresen, de nem ment. Az első félévet csak utóvizsgával tudtam letenni. A második félévet már úgy sem. Elhangzottak olyan szavak is a diákok között, hogy ha elvégezzük, akkor is mit fogunk csinálni. Bennem hagyott egy kis nyomot ez is* meg aztán úgy voltam vele, hogy ha nem megy, akkor minek erőltessen. Kértem egy év halasztást, és a halasztás után már nem is mentem vissza, ötvenháromban volt ez, az öregek akkor már itt laktak Sztálinvárosban. Idejöttem, és az Ingatlankezelő Vállalathoz kerültem, anyagvonalra. JÓSKA: — Nekem mindig tetszett Budapest. A nyolc osztály elvégzése után tennem kellett valamit, mert a családon belül senki nem akart dolgozni. Már úgy, hogy a Gyuri meg a Jancsi, ezek továbbtanulási szándékkal voltak. Jancsi szakérettségizett, és bekerült a közgazdasági egyetemre, a Gyuri meg a maga útját járva megint nem volt a család segítségére. Én voltam az első, aki elhatározta, hogy elmegy valami szakmát tanulni, pénzt keresni, ez 1949-ben volt. Mondtam apának, hogy én fel akarok menni Pestre. Nem nagyon tetszett neki, mert azt akarták, hogy tanuljak, mivel az előző kettőnek is megadták ezt a lehetőséget. Én szakmát akartam, és jobban érdekelt mindig a gép, a vas, a fa, de nem tudtam, hogy mi legyek. Megmérgesedett a család, főleg hát a két szülő, hónom alá vágtak egy darab zsíros kenyeret meg ötven forintot, akkoriban azért ez elég jó pénzecske volt, és fölmentem Pestre. A Deák téren volt egy ifjúsági közvetítő iroda. Valaki mondta, hogy ott soron kívül foglalkoznak a nagycsaládosokkal. Még aznap kiküldtek a MÁVAG gyárhoz. Ki is mentem, de a fene tudja, ha előbb megyek, talán jobban járok, más szakmát találtam volna, mert inkább a gépekkel szerettem volna megismerkedni. Lényeg az, hogy ezek a szakmák előttem betöltődtek. Állt ott még néhány fiatal fiú. Kijött egy ügyintéző, és közölte, hogy kazánkovácsnak és öntőnek még felveszünk. Akit érdekel, az álljon ide. Odaálltam a bandába, Akkor kérdezték, hogy kazánkovács1, vagy öntő? Azt mondtam, hogy öntő leszek, mert láttam otthon öntött lábasokat a családi tűzhelyen, gondoltam, legalább 265
