Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Miskolczi Miklós: Kettő - Gyurináék hét életéből
szociográfia MISKOLCZI MIKLÓS Kettő — Gyurináék hét életéből Az öncsonkítást törvény bünteti. Háborúban. Nehéz szívvel állok neki, hogy a Magyarország felfedezése sorozat számára írott, Dunaújvárosról szóló könyvem kéziratából kiválasszak és a folyóiiratközlés szabályainak megfelelően kerekre szabják egy cikket. Ősz volt, és szociográfiám anyaga jobbára már készen állt, amikor vendégségbe hívtam az első Gyurimát, Józsefet. Hogy miért éppen őt? Mást is választhattam volna, de nem engedtem a kísértésnek, hogy tetszés — értsd: tetszésem — szerint válasszam ki azokat az embereket, akik könyvemben a hetvenes évtizedben élő felnőtt dunaújvárosiakat reprezentálják. Gyurináék kilencen vannak testvérek, édesapjuk, a tizedik Gyuri na is Dunaújvárosban él. (Egy testvérük üzemi baleset során meghalt, ugyanitt.) Ha az ő sorsukkal, történetükkel; életmódjukkal, műveltségükkel, törekvéseikkel igazolom mindazt, amit 400—500 oldalon mór megírtam, kevésbé érhet a válogatás vádja és gyanúja. Az ember nem válogathatja meg a testvéreit. Tehát riportalanyának testvéreit sem. Hosszú órákat töltöttem a testvérek társaságában. Feri bácsi nyugdíjas bognár, Gyuri üzemi vasutas, Jani raktáros, Jóska üzemvezető, Misi postatiszt, Rozi fehérneműgyári munkásnő, Erzsi fooltcsoportvezető, Magdi hírlapárus, Laci üzemvezető, Marika virágbolt-vezető. Sorrendben Gyuri a legidősebb, 47 éveis, Marika, a legfiatalabb 26. Beszélgetéseinkben és később az íróasztal mellett igyekeztem a sajátosságokat megragadni és körüljárni. Kerek élettörténetek helyett ezért némi írói önkénnyel és céltudatossággal kiragadott monológok, párbeszédek sorakoznak majd az alcímek alatt. Azokat a tényeket kerestem', amelyek nekem a legtöbb információt adták egy keserves feladat elvégzéséhez: hogy objektívra formáljam azt a nagyon is szubjektív, szeretettől és elfogultságtól sem mentes véleményt, amit huszonöt éves közös sors után táplálok Dunaújvárosról. Tudom, hogy az ország, kimondatlanul is, mit kér számon Dunaújvárostól és a dunaújvárosiaktól, amelyre és akikre hajdan és korán, túl korán bízták a péidaadás feladatát. Talán ezért is érdekes, hogy mit mondanak Gyurináék egy-egy fontos kérdésről, milyen szemlélettel, hogyan rendezték be életüket. Miért és hogyan jöttek hajdan Sztálinvórosba, mát tartanak munkájukról, milyenek a családi körülményeik, milyen értékválasztás alapján szervezik életüket, vagyis: milyen anyagi körülmények között élnek, milyen kulturális igényeik vannak; milyen a társadalomhoz való viszonyuk, és végül milyen emberi kapcsolatok kialakítására képesek? 262
