Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Kunszabó Ferenc: "Hazám véremben van" - Széchényi István eszmerendszere III.

három harcol a frontokon, sőt Antal ezredtulajdonos tábornagyként fejezd be a katonaéletet; de címért, rangért, kitüntetésért, adományért egyik sem forog Becsben. Még Pozsonyba, az országgyűlésekre is csak elvétve járnak, mert azt már György gróf megtapasztalta az 1722/23-as diétán, hogy a belvárosban a miniszteréknek tartották fönn a helyeket, a magyarok pedig jobbadán a külső negyedekbe szorultak. „Szegény magyar nemzedék, ugyan kutyául megy sorod.” — A Széchényiek hát maradnak vidéki kúriáikban, melyek a század első félében miég szalmával vagy náddal vannak fedve, s majd csak a háborúk után, a hatvanas években zsindelyesek Egervárott, Czenfcen, Horpácson és Széplakon. Mindig magyar ruhában járnak, s gyermekeik mellé magyar nevelőt fogadnak.

S nemcsak a Széchényi család, hanem ebben az időszakban a legtöbb főúr is.

Nagyon érdekes például, hogy a fiatalon katonának álló, s minden címet, rangot hűséges szolgálattal elnyerő Ebergényi László, miikor fia mellé nevelőt fogad, az írásos szerződésben kiköti: „Keresztyén félelemben nevelje, az gydák és magyar nyelvre jól megtanítsa.” Tehát: németre nem. így aztán persze, hogy ő is szegény katonabáróként hal meg, s a Széchényiek sem gazdagodnak. Hogy a vagyon mégis ütőképes, azaz egyben marad, annak oka, mint mór említettem, hogy a családfa mindig csak egy ágon halad tovább. Ezért van, hogy az 1756-ban született Ferenc, korán elhalt bátyja özvegyét nőül vévén, az egész vagyon birtokába jut 1788-ban.

Ekkor különben már a dunántúli királyi tábla ülnöke, azaz Kőszeg kinevezett törvényszéki bírája.

A képzettsége megvan hozzá: A gimnáziumot Soproniban és Nagyszombaton végezte, a jogi fakultást a bécsi egyetemen, ahol a szaktárgyakat a kor jeles szabadelvű tudósai adták elő. Az idegen nyelvek köziül a latint, németet, franciát tanulja meg (s később még az angolt), és jogi témájú diplomadolgozatával felhívja magára a figyelmet. Marasztalják az egyetemen, hívják az udvarhoz mint eminens diákot, ő azonban hazajön, s Czeniken a gazdasággal foglalkozik. Azaz kezdetben úgy látszik, hogy Ferenc is a família 1711 után kialakult tradícióját folytatja. Mert amikor nősül, sem a tudatos családépítő programot kezdi el, hanem a bátyja özvegye iránt fellobbant szerelmének engedelmeskedik. Leendő apósa mereven ellenzi a frigyet; s Ferenc anyja is „kesztheli mágnes”-nak titulálja Festeti eh Júliannát. Pedig Cziráky Mária grófnő különben mélyérzésű. Ezt bizonyítja végrendelete is, ahol a többi között így ir: „Ha neveléstek alkalmatosságával valamiéiben hibáztam vagy titeket megbántottalak, megbocsássatok; és utóllára arra intelek benneteket anyai szeretettel, hogy Istent féllétek, az rossz társaságot kerültétek, alátok valóinak jó példát adgyatok, és mivel egy szív alatt nyugodtatok, tehát egymást utóbb is szeressétek, és mindenkor békességben és igazságban élletek úgy házastársaitatókal és mindenekben.” A legtisztább életelvekre vallanák ezek a sorok — hanem talán éppen ezért emel kifogást kisebb fia vonzalma ellen.

Ferenc viszont nem csupán csendes természetéről, hanem makacs kitartásáról is tanúságot tesz, mikor — a családi vitákat kerülendő — elvonul otthonról, s Kőszegen várja be a pápai engedélyt, ami a rokonok között kötendő házassághoz szükséges volt. Mikor az két év után megérkezik, többé a két család sem ellenkezik. S ezt a -későbbiekben soha nem volt alkalmuk megbánni, mert Ferenc és Julianna egymást igazán szerető, a másik akaratát respektáló, hibáit szelíden faragó, s a számos gyermeket példásan nevelő emberpárként élt — méltóan mindkét nagynevű családhoz. S mintegy illő bevezetésként István működéséhez.

1780-ban, II. József trónnaléptekor Széchényi Ferenc kisfizetésű hivatalnok, ugyanakkor a bécsi szabadkőmí-ves páholy számon tartott tagja — mégsem folyamodik állásért. Atyai barátja, Esterházy kancellár többször kapacitálja, mondván, hogy most érkezett el a felvilágosult elmék ideje, Ferenc azonban csak akkor áll kötélnek, mikor a kancellár azt írja: „ha műnk nem, majd jőnek mások; kik az vártára álljanak”. Széchényi Ferenc 1783-ban folyamodik a győri főispánságért, ment ez mintegy családi tradíció is. De talán éppen ezért nem kapja meg. Kinevezik viszont egy sokkal fontosabb állásra: Horvátország báni helytartója lesz.

257