Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Kunszabó Ferenc: "Hazám véremben van" - Széchényi István eszmerendszere III.

bálkozik újra az udvar, gondosabb válogatással idézve föl az urakat: Pál érseket, Károlyit, s velük sok mást kihagynak, meghívják viszont a városok vezetőit. Az ilyen összetételű kényszertanáeskozás aztán már ad valamilyen beleegyezést a törvénytelen kormányzáshoz. Becs neki is buzdu'l: az itt állomásoztaitott ezredeket nem vonja ki, s évi négymilliót tervez kisajtolni az országból, ami nagy összeg lenne akkor is, ha az ország nagyobb része nem sivár pusztaság. — A pénzt nem is sikerült behajtaná, egyetlen évben sem, mire Lápot megszünteti a katonai végrehajtást, s polgári adószedő bizottságokat küld ki, melyeknek élére tekintélyes főembereket állít. Így a budai vezetésével Széchényi Pált bízza meg. Vagyis megismétlődik a magyar érzelmű, de királyhű (pontosabban, Károlyi Sándor kifejezésével: koronahű) György tipikus esete. S Pál is tipikusan reagál: nem utasítja vissza a kinevezést, de a munkában nem vesz részt.

Bécs makacs és vad önkényuralmi próbálkozásai, tudjuk, végül is nagyszabású felkelésbe torkoljanak, amire jó alkalom, hogy a Habsburgok megint háborúba keveredtek a franciákkal. A felkelés oly heves gyorsasággal bontakozik ki, hogy a kurucok már 1703 őszén Bécs alját nyargalják. Az udvari tanácsra jellemző, hogy fogalmuk sincs a fegyverrekelés okáról, kiterjedéséről, céljáról. S ekkor a hosszú évek óta mellőzött, és a budai elnöki kinevezéssel megszégyenített Pál kalocsai érsekhez fordulnak. Ö több oldalon foglalja össze a nemzeten esett sérelmeket, az ország sanyargatását. Szókimondó levelén megsértődnének, ha a helyzet nem lenne komoly, így azonban a király teljhatalommal ruházza föl a Rákóczival való tárgyalásokhoz.

Több mint négy évig munkálkodik ebben a minőségben, s csak ez a működése külön könyvet érdemelne. A levelek például, miket a királyhoz s Rákóczihoz küldöz! Most mutatkozik a kitűnő iskoláztatás haszna — de most tűnik elő az is, hogy egy elnyomott nép fiának annál nagyobb a szenvedése, minél inkább képes átlátni övéinek nyomorult helyzetét.

S a módot, ahogyan az alávetett helyzetből kikerülhetnénk.

Egység kellene! — hirdeti. Egység, mindenfajta: népi, nemzéti, területi, gondolati, akarati, cselekvési. S ez meghozná a szabadságot is. Míg a mostani, az „itt is, ott is próbálkozó taktika”, nem fog eredményre vezetni. Ezt fejtegeti a Nagyságos Fejedelemnek küldött levél-remekekben. A másik oldalra viszont a felkelők igazságait hangoztatja, s összefoglalja Magyarország békés kormányzásának törvényes lehetőségeit.

Oly erős logikával, akkora hittel folytatja ezt a (voltaképpen elméleti) munkásságot, hogy a szembenálló felek csakhamar megvonják tőle a teljes bizalmat. Nem kételkednek becsületességében, hanem innen és túl úgy találják, hogy ez a kristályjellem nem alkalmas a kölcsönös kompromisszumok egyeztetésére. Ezért már 1704 végén mind a király, mind a fejedelem Széchényitől független béketapogatózásokba is kezd. Pál érsek azonban nem vonul vissza sértődötten. Kimódolja a fegyverszünetet, majd annak meghosszabbítását, a fegyvemyugvástól remélve a kölcsönösen engedékenyebb megfontolásokat, de mikor 1706 szeptemberében újrakezdődnek a harcok, akkor sem szűnik meg közvetíteni.

Pedig a császári csapatok ekkorra már majd’ összes vagyonát elrabolták, minden uradalmát feldúlták.

S nemcsak az övét. Minden magyarét, programszerűen, akár fölkelő, akár labanc. Pálffy bán, a királyi főparancsnok birtokait ugyanúgy dúlják, jobbágyait irtják, mint — ha hozzájutnak — Rákócziét. Heister császári féld marsall írásiba adja, hogy a béke megnyerésének egyetlen módja, ha sikerül kiirtani a magyarságot. — Mennyire különbözik ettől Bercsényi Miklós kuruc fővezér levele, melyet 1705 végén küld meg a Dunántúlon harcoló csapatok parancsnokaihoz: Űzzék ki a garázdálkodó hor- vátokat és németeket, de „a föld népét — az országban lévő magyar, hoi-vát és német lakosok között semmi különbséget nem tévén — idegeníteni, szomorítani és zaklatni ne engedje”!

Ebben a helyzetben jelenti ki Pál érsek a nála követségben járó Károlyi Sándor 255