Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék VII.

hogy bevallja Heinleinnek iránta érzett szerelmét. A közös társaság néhány tagja a Simplon kávéház terraszáról figyelte a fejleményeket, s mint kiderült a vallomás után: Károly odatette tenyerét a füléhez és csak annyit mondott: „Apám, mit montsz?” „Nem hallok ety finkott sem”! Kicsit gonosz volt és nagyon egoista. Budapestről anyám két hetenként küldhetett úgynevezett „Minta érték nélküli” csomagot: negyed kiló cserkész kolbászt és ugyanannyi szalonnát. Mint a Messiást a zsidók, úgy vártam ezeket a küldeményeket. Egy napon Heinlein közli velem: Apám, valami csomagod érkezett... — Hol van? — kérdeztem. — A szekrény tetejére tettem — válaszolta röviden ... Leemeltem a „csomagot”, de kissé könnyűnek tűnt nekem. Nem is volt más, mint a csomagolópapír spárgával átkötve. Ránéztem Károlyra, és csak annyit mondott: Milyen jó etyeseknek, hogy a mutteruknak olyan jó szíve fan... Vogel Árpád másmilyen volt: alacsony, zömök ember, göndörhajú és szakmájára nézve „neokár- pitos”. Szenvedélyes biliárdozó és focirajongó. Humora jó volt, sok dologban egyetértettünk; például a napi biliárd szükségességében és legalább a napi egyszeri táplálkozás elkerülhetetlenségében. Mindketten erős dohányosok voltunk, és hetekig csikket szedtünk a flaszterről. Amikor már semmi más pénzszerzési lehetőségre nem volt alkalom, koldultunk, szinte szégyenérzet nélkül. De az éjszakáink iszonyatosak voltak, Heinlein foglalta el a vaságyamat és kettőnket a padlóra száműzött. Igaz, volt egy-két óra, amikor minden éjjel Heinlein óra233