Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Simonffy András: Kompország katonái III. (történelmi kollázsregény)
másik végén Lengyel Béla személyesen tartózkodott, Debrecenben pedig az összeköttetés létesítése után a géptávíró készüléket ón kezeltem, és a helyiségben rajtam kívül csak Farkas Ferenc altábornagy tartózkodott. Lengyel Béla vezérőrnagy megadott válaszában kifejezetten alárendelte magát Farkas altábornagynak, és késznek mutatkozott parancsai teljesítésére. Farkas altábornagy első parancsa az volt, hogy Lengyel vezérőrnagy a kárpátaljai többi hadosztályparancsnokkal az érintkezést megfelelően vegye fel, és a várható fejleményeket készítse elő. E tervezett katonai ellenállás azonban pár nap múlva meghiúsult azáltal, hogy a németek a Tisza-vonalat feloldották, és Náday vezérezredes személyesen átvehette a parancsnokságot az 1. magyar hadsereg felett. (...) 1944. november 6. és 10. között (a napra pontosan nem emlékszem), mint az akkor Budapesten már terebélyesedő ellenállási mozgalom egyik résztvevője, visszaemlékezve Lengyel altábornagy 1944 tavaszán Farkas altábornagynak géptávírón kinyilvánított ama készségére, hogy a Farkas altábornagy parancsára alárendelt csapatait bármikor hajlandó lesz a németek ellen fordítani, személyesen kerestem fel Lengyel altábornagyot Klotildligeten, ahol akkor mint a Vili. hadtest parancsnoka székelt. Lengyel altábornagy távollétében vezérkari főnökével, Paczor Ernő vezérkari alezredessel folytattam hosszas és meghitt beszélgetést. Paczor alezredes kijelentette, hogy véleménye szerint Lengyel altábornagy éppen olyan szívvel-lélekkel csatlakozni fog ehhez a mozgalomhoz, mint ahogy azt ő — Paczor — személyére már most is megígéri. Emlékszem arra is, hogy Lengyel altábornagyot Paczor útján a válasszal Németh vezérkari alezredeshez utasítottam, aki az ellenállási mozgalomba közvetve engem is beszervezett. (...) Megjegyezni kívánom még azt is, hogy Lengyel altábornagy csatlakozása a mozgalomhoz abban az időben inkább erkölcsi tartalmat jelentett volna. A Lengyel-féle VIII. hadtestparancsnokságnak ugyanis pillanatnyilag csak nagyon csekély és leharcolt, harcértékben alacsony értéket képviselő csapatok álltak rendelkezésére. — A védőügyvéd az általam küldött adatokat a népbírósági perben fel is használta, sőt úgy emlékszem, tanúként személyesen is meghallgattak. Lengyel Bélát — legjobb tudomásom szerint, részben az én vallomásomra hivatkozva — felmentették. Tehát ennyi nyoma maradt annak, hogy a márciusi ellenállás gondolata felvetődött, sőt nemcsak gondolat maradt, de formát is öltött. Március 19. után minden bizonnyal Budapesten is csírázni kezdett valami. Nem tartom véletlennek, hogy csakhamar mozgósítottak bennünket, a debreceni VI. hadtestparancsnokságot is, és április végén már a Tatárhágón álltunk, egyelőre három hadosztály fölötti hatalommal. A németbarát Beregfyt (Náday utódját a hadsereg élén) még a nyár derekán leváltották, helyére Miklós Béla került, tarsolyában talán már a kormányzói irányítás alatt történő átállás Pestről sugalmazott gondolatával. 8. — Ribbentrop külügyminiszter távirata Veesenmayérnék: (1944. július 9.) Önnek tehát a legfontosabb feladatát, a magyar hadsereg 203
