Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Simonffy András: Kompország katonái III. (történelmi kollázsregény)

minél gyorsabb ártalmatlanná tételét kell intézkedéseiben mindenekelőtt szem előtt tartania, s nem engedhető meg, hogy másodrangú szempontok, mint a kormányzó vagy az új kormány helyén maradása, vagy a német Wehrmacht köreiből származó ellentétes befolyás ettől a céltól eltávolítsa.

— Az egykorú újságokban még azt olvashatod, hogy a sajtó magyar győzelmekről harsog. Az akkor érvényben levő hadászati elgondolást: bevárni az angolszász csapatokat délről, s csak akkor kezdeni esetleg tárgyalásokat a Szovjet- únióval, a nagyközönség előtt a „megvédjük az ezeréves határokat!” jelszóval leplezték. Értsd: idegen földön semmi keresnivalónk nem volt, a szövetségesi hűségnek tettünk eleget, de a szentistváni határoknál képesek vagyunk megállítani az oroszokat.

9. — Debreczeni Üjság (1944. augusztus 6.) VITÉZ HELYTÁLLÁSSAL ÉS RAGYOGÓ FEGYVERTÉNYEKKEL HIÚSÍTOTTAK MEG A KÁRPÁTOKNÁL A SZOVJET ÁTTÖRÉSI KÍSÉRLETEIT — Az MTI jelenti: illetékes katonai helyről közliik: a Kárpátok előterében a magyar csapatok arcvonalán a szovjet támadások súlypontja a Tatárhágó irányában volt. A szovjet több hadosztály megismételt bevetésével akarta .az áttörést kierőszakolni, azonban ez nem sikerült. Csapataink még messze a hágóra vezető völgy előterében felvett állásokban mindenütt visszaverték az ellenség áttörési kísérleteit. Egy másik erős szovjet haroicsoport a Vereckei-hágó felé igyekezett előretörni, de ezt német csapatok lendületes ellent ámadássai még a galíciai dombvidéken viszaverték és a szovjet csapatok jórészét felmorzsolták.

— Az igazság persze más, sőt gyakran az ellenkezője. Én magam egyszer rekedtre ordítottam magam, míg sikerült egy erőteljes orosz lökés után megfuta- modásnak indult hadosztályunkat megállítani. Talán még a levegőbe is lövök, ha hordok a pisztolytáskámban fegyvert. A cél azonban korántsem az volt, hogy újra elvérezzen egy magyar hadsereg. Igazán komoíy erők nem is álltak velünk szemben, ugyanis a szovjet hadvezetés — érthető okokból — igyekezett kikerülni a Kárpátokat, ezt a hatalmas természetes akadályt. Petrov 4. ukrán frontja a lengyel alföldön nyomult előre, Malinovszkij 2. ukrán frontja délről kerülte meg a Kárpátokat, Románia felől. A feladat az volt: ellenállni ezen a természetes akadályon, de úgy, hogy megmaradjon és fegyelmezett, harcképes maradjon ez a hadsereg. Értsd meg: ez volt az utolsó létrehívható, kiképzett magyar hadsereg. Nem voltak többé tartalékaink. -S ha mi fegyverszünetet akarunk kötni s nem a fegyvert letenni, tehát kapitulálni, akkor ahhoz ütőképes, morálisan kiegyensúlyozott hadsereg kellett, amely erőt mutat. A Debreczeni Újságnak ugyanebben a számában találsz még egy jellemző cikket. Aki tud, ért belőle.

10. — Debreczeni Újság (1944. augusztus 6.): Az elmúlt negyed század alatt volt idő bőségesen, amikor nem nagyon lehetett még itthon sem dicsekedni azzal, hogy valaki levente, vagy levente oktató (...) Nem voltunk mindig olyan becsben, olyan kegyben és olyan elismerésben, mint teszem azt manapság! (...) Mert ma kétségkívül „di204