Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Simonffy András: Kompország katonái III. (történelmi kollázsregény)

olyan mozgalmat, amelynek célja a budapesti hidak és közművek megvédése a német rombolással szemben. Lengyel Béla másnapi válasza, mely Németh vezérkari alezredes távbeszélőjére a Légügyi csoporthoz adatott le, az volt, hogy elvben benne van a dologban, szeretne azonban a főgazdával beszélni. Ezen üzenetre Lengyel Béla már választ nem kapott, mert pár nap után Kiss altábornagyot és társait letartóztatták, Őrnagy Űr pedig átment az oroszokhoz. Amennyiben őrnagy Ür emlékezete szerint ezen tényelőadást alá tudja támasztani, az volna a kérésem, szíveskednék az Őrnagy Ür által tudott tényállást egy nyilatkozatba foglalni, és azt felhasználás végett hozzám eljuttatni. Amennyiben Lengyel Béla tevékenységéről Őrnagy Úrnak egyéb akár közvetlen, akár közvetett tudomása volna, nagyon lekötelezne, ha ezt is a nyilatkozatba foglalni szíves volna. Bajtársi szívességét előre is köszönve, vagyok kiváló tisztelettel készséges híve: Dr. Gere László." 1946. április 23-án válaszoltam Gere László ügyvédnek. Ennek a levélnek a másolatát eltettem, s most ez a levél az egyetlen bizonyítékom az 1944. márciusi akcióról.

7. — A válaszlevél: Igen Tisztelt Ügyvéd Űr! Lengyel Béla altábornagy úr ügyében hozzám intézett és április hó 19-én kapott soraira sietek közölni, hogy az üggyel kapcsolatos és alább részletezett adataimat bármikor, bármilyen bírói vagy egyéb fórum előtt kész vagyok esküvel megerősített vallomás formájában is megismételni:

1. Lengyel Béla vezérőrnagy 1944. tavaszán a szolnoki 16. hadosztály parancsnoka volt és a mozgósított 16. hadosztállyal 1944. március hóban elvonult Kárpátaljára, ahol a hadosztály ezidőben még harcban nem vett részt, mert a német—orosz arcvonal Kelet-Lengyelor- szágon húzódott.

Lengyel Béla vezérőrnagyot, mint a 16. hadosztály parancsnokát, a március 19-i német megszállás Kárpátalján érte. Az akkori debreceni és kolozsvári hadtestparancsnokok, Farkas Ferenc és Dálnoki Veress Lajos altábornagyok (az utóbbi jelenleg budapesti lakos), miután a német megszállók a Tisza-vonalat légmentesen lezárták, és ezzel a Kelet-Magyarországon és Erdélyben levő katonai erőket a budapesti központi vezetéstől elvágták, konkrét előkészületeket tettek arra, hogy a Tiszától keletre rekedt magyar csapatok felett a parancsnokságot átvéve, azokat a német megszállóik ellen fordítsák. Ez időben a Kárpátalján felvonult 1. magyar hadsereg (melynek egyik hadosztálya volt a Lengyel Béta-féle 16. hadosztály) hadseregparancsnok nélkül állott, mert a németek Náday István vezérezredes hadseregparancsnokot sem engedték át a Tiszán, s így a hadseregparancsnok Budapesten rekedt.

A Tiszától keletre, parancsnok nélkül álló magyar erők parancsnokságát 1944. március hó 23-án Dálnoki Veress Lajos altábornagy saját elhatározásából átvette, s ezen belül a Kárpátalján felvonult

1. magyar hadsereg parancsnokságát a debreceni hadtestparancsnokra, Farkas Ferenc altábornagyra ruházta. Farkas Ferenc altábornagy a kárpátaljai 1. magyar hadsereggel régi bizalmasa és alárendeltje, Lengyel Béla vezérőrnagy útján készítette elő az összeköttetés felvételét azáltal, hogy Lengyel Béla vezérőrnagyot március 26-án, majd 27-én többízben géptávírón felhívta, és neki az átállásra vonatkozó előkészítő utasításokat adott oly módon, hogy a géptávíró