Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Simonffy András: Kompország katonái III. (történelmi kollázsregény)
tam meg, hogy mi is történt ezekben a napokban Budapesten — a kulisszák mögött. 4. — Veesenmayer birodalmi megbízott távirata Ribbentrop külügyminiszternek (1944. március 26.): Weiohs vezértábornagy a kormányzónál tett látogatása után még nálam járt. Aggódik a magyar véderővel szemben eddig még tisztázatlan magatartásunk kihatásai miatt. Ma már olyan jelentéseket kapott, melyek a magyar és német csapatok közötti feszültség fokozódásáról számolnak be. A kezdetben bajtársias kapcsolatok helyébe nagyfokú tartózkodás és bizalmatlanság lépett. Egyes esetekben a magyarok már nem tisztelegnek. Az egyik körzet parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy tekintettel a növekvő feszültségre, a lefegyverzés csak az ellenállás leverése után lenne végrehajtható, de az ehhez szükséges csapatok nem állnak rendelkezésre. A Tisza-vonal lezárásának kérdésében megjegyezte, hogy a legújabb parancsok birtokában azt nem katonai, hanem csak politikai, illetve rendőri feladatnak tekinti. (...) Arra a kérdésemre, lát-e a magyar katonai körök jelenlegi hangulatában bármiféle veszélyt, azt válaszolta, ma nem; nyitva hagyva azonban, hogyan lesz ez a kérdés holnap vagy később értékelhető. 5. — Veesenmayer birodalmi megbízott távirata Ribbentrop külügyminiszternek (1944. március 26.; részlet): A Sonnleithner követtel folytatott távbeszélgetés kiegészítéseként jelentem: Greiffenberg tudomásomra hozta a Führer legújabb parancsát, melyet a magyar véderő mozgósítására és a magyar hadsereg azonnali egybehangolására adott ki. (...) Azt javaslom, propagandánkban kapcsoljuk ösz- sze a Ritter nagykövet 131. sz. távirati utasítása szerintieket a fegyverbarátság jelszóval; utaljunk arra, hogy a honvédség lehetőséget kap régi jó hírnevének visszaszerzésére, és fokozott harckészséggel jóvá teheti a korábbi kormányok bűneit... 6. — Altenburg távirata Veesenmayer birodalmi megbízotthoz (1944 április 2.): A birodalmi külügyminiszter úr kéri, politikai vonalvezetésében törekedjen arra, hogy a kormányzót az államügyektől egyre inkább tartsa távol; háttérbe kell őt szorítani, és a Várban teljesen elszigetelni. A cél tehát őt fokozatosan teljesen kikapcsolni, és a szükséges politikai munkát kizárólag az új kormánnyal intézni tovább. — De az ellenállás, a németekkel való szembefordulás gondolata megmaradt. Megmaradt bennem is, Farkas Ferenoben is, Veress Lajosban is. (Sőt talán az sem véletlen, hogy éppen ők ketten lettek volna később a Honthy-féle átállási kísérlet kulcsemberei.) De itt még kell mondanom valamit, éppen Farkas Ferenccel kapcsolatban. Látjuk, márciusban — egyéni babérokra gondolva, de — cselekszik. Mondhatom, hogy határozottan, azonnal átlátva és részletekig menően megértve a helyzetet. Igen ám, de ugyanő októberben Budapesten, ahová előző nap azért rendelték fel a Kárpátokból, hogy a kiugrást biztosító helyi erők parancsnoka legyen, pár napi habozás után felesküszik Szálasira, mondván: „A vezérezredesi csillagot nem hagyom bennük.” Alighogy előléptették, találkozom 200
