Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái I. (történelmi kollázsregény)

zetközi Vásáron először részt vevő Szovjetunió kiállítási csarnokát, és elismerően nyilatkozott a látottakról. Ez a gesztus sem maradt válasz nélkül.

2. Horthy Miklós: Nem tudom szemrehányásomtól megkímélni Bár- dossyt (az akkori miniszterelnököt — S. A.), hogy azokban a kritikus napokban a moszkvai követünktől érkezett táviratot eltitkolta előttem, amiről csak három évvel később értesültem, és amit Bárdossy," nyomatékos kérdésemre, végül is beismert. Ebben a táviratban Kris- tóffy követ azt jelentette, hogy Molotov megígérte Magyarországnak semlegessége esetén a Szovjetunió támogatását az erdélyi kérdés megoldásában. Ezt az ajánlatot megerősíti, hogy moszkvai követségünknek még nyolc nappal június 23-a (1941-ben, a hadiállapot bejelentésének napja — S. A.) után is megengedték, hogy a szokásos módon rejtjel-táviratokat küldjön Budapestre. Moszkva erősen tiltakozott az ellen, hogy a magyar városok elleni „provokációs” bombatámadásokat szovjet repülők hajtották volna végre.

Megkérdezheted, persze, hogy lehet-e még államfőnek tekinteni azt az embert, aki elől saját miniszterelnöke az ország sorsát érintő, döntő fontosságú értesüléseket titkol el. Ugyanakkor érdemes utánanézni az eredeti dokumentumokban, hogy végül is miféle manipulációk és megfontolások alapján sodródtunk bele ebbe a rablóháborúba.

3. Werth Henrik vezérkari főnök emlékirata Bárdossy László miniszterelnökhöz (Budapest, 1941. június 1., részlet): A háború kérdése igen rövid idő alatt biztosan el fog dőlni. Ha pedig Németország a háborúra határozza el magát, egyfelől a német haderő eddigi átütő sikerei alapján, másfelől az orosz haderő értékének és ellenálló erejének ismeretében biztosan számíthatunk avval, hogy a német haderő rövid idő alatt ki fogja vívni a győzelmet éppúgy, mint eddig is tette. (...) Ekkor pedig Magyarország részvétele is igen rövid ideig fog tartani, olyannyira, hogy néhány hét múlva a mozgósított magyar haderő fokozatos leszerelésére számíthatunk úgy, hogy a bevonultatott tartalékosok a leszerelés után még az aratásra is hazatérhetnek. (...) Mint (...) Emlékirataimban már kifejtettem, katona- politikai helyzetünkből kifolyólag egy német—orosz háború esetén nem lehetünk tétlen szemlélői az eseményeknek.

Szilárd meggyőződésem szerint Magyarország a német—orosz háborúban nem maradhat tétlen. E háborúban részt kell vennünk:

1. mert ezt megköveteli az ország területi épségének, valamint állami, társadalmi és gazdasági rendszerünk biztosítása,

2. mert jövőnk érdekében az orosz szomszédság gyengítése és eltávolítása határainktól elsőrendű nemzeti érdekünk,

3. mert erre kötelez a keresztény nemzeti alapon álló világnézetünk és a bolsevizmussal szembeni elvi állásfoglalásunk úgy a múltban, mint a jelenben is,

4. mert politikailag a tengelyhatalmak mellett végérvényesen lekötöttük magunkat,

5. mert további országgyarapításunk is ettől függ.

Német-orosz háború esetén az Északi-tengertől a Fekete-tengerig

8