Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái I. (történelmi kollázsregény)

húzódó arcvonalban nem lehet a magyar Kárpát-arcvonalat üresen, biztosítatlanul hagynunk. Ha ezt tennénk, akkor a hadműveletek alatt vagy méginkább az előtt magunkra zúdítanánk az orosz betörést. Ezzel rést nyitnánk, amely az egész német arcvonal felgöngyölítésével járhatna, s a német győzelmet kérdésessé tehetné, országunk biztonsága érdekében katonai felkészültségeinket fokoznunk kell, mert a Kárpátalján eddig elrendelt határvédelem feltartóztató ereje igen gyenge, olyannyira, hogy azzal a velünk szemben felvonult többszörösen túlerejű orosz erők támadását nem fogjuk tudni kivédeni.

Szovjet-Oroszország haragjának felidézése nem lehet indoka a be nem avatkozásnak, mert ha mi nem vállaljuk a Kárpátok védelmét, akkor Kárpátalján a németek fognak felvonulni, amit semmi esetre sem fogunk tudni megakadályozni. És az ugyanúgy ki fogja váltani Szovjet-Öroszország ellenünk való haragját és bosszúját, mintha mi magunk is részt vennénk a háborúban.

(...) A tengelyhatalmakhoz való csatlakozásunk is kötelességünkké teszi a háborúban való csatlakozásunkat, de ezen felül még az is, hogy országgyarapításunkat is csak akkor remélhetjük, ha továbbra is kitartunk a tengelyhez hű politika mellett, aminek jutalmaképpen biztosan visszakapjuk a történelmi Magyarország egész területét. Erre a német illetékes körök mindig céloztak, és ezt a tengelyhatalmak eddigi gesztiói után biztosan remélhetjük is. Annál is inkább csatlakoznunk kell, mert Románia máris lekötelezte magát a háborúban való részvételre. (...) Ha pedig a mi csatlakozásunk elmaradna, akkor nemcsak a Románjával szemben táplált további revíziós igényeinkről kell talán örök időkre lemondani, hanem az eddigi országgyarapodásunk is veszendőbe mehet.

4. Sztójay Döme berlini követ számjel-telefonsürgönye Bárdossy László miniszterelnöknek (1941. június 26.): Szovjetellenes harc lassanként keresztes hadjárattá fejlődik, ezt hallom minden oldalról, és ezt hangoztatják különösen tótok és olához. Utóbbiak, úgy látszik, ellenünk irányuló célzattal is. Különben Berliner Börsenzeitung bukaresti levelezője úgyis azt írja, már folyó hó 25-én, hogy a románok segítették Magyarországot kommunizmus letörésében. Nagyméltóságod (...) rendeletére hivatkozva bátorkodom megjegyezni, hogy bár magyar kormány állásfoglalása minden kétséget kizárólag megfelel magyar érdekeknek, mégis előnyösnek látszanék, ha távolabbi jövőnk biztosítása céljából (...) olyan helyzet alakulna ki, hogy a németekkel együtt menetelnénk bolsevizmus ellen, legalább honvédség egyes részéivel.

Annyi történt még, hogy titokban biztosítottuk a nyugati (szövetséges) hatalmakat németellenes érzületeinkről. A „gyors hadtest” pedig átlépte a határt, hivatkozva Kassa és Munkács bombázására. Ez a „gyors” jelző egy lovas és két gépkocsizó dandárt jelentett, néhány kerékpáros zászlóaljat egyetlen modern, ütőképes harckocsi nélkül.

S hogy mennyire vegyes érzelmekkel léptünk be ebbe a háborúba, arra hadd mondjak el egy példát. Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszem rá. Ott álltunk a Tatárhágón, még magyar földön. Ott volt Vattay tábornok, dandárparancsnok, Miklós Béla, a gyorshadtest parancsnoka, s a „nagy pillanat” tiszteletére Buda9