Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - SZEMLE - Nyilasy Balázs: Benkő Attila lírai lapjárása

éves öregembernek? „Tartása a szirti sasé.” Batsányi szelleme lelkes tanárok és városszeretők szavaiban.)

Pápa az „első városom” rangját vívta ki Ágh István földrajzkönyvében. Kollégiumtörténetében ott kavarog a magyar reformáció, a hitvitáik, a könyvnyomtatás, a gályarab prédikátorok világa. A pápai Petőfit egész lényében plasztikusan eleveníti meg.

Többet időztünk Ágh könyvének művelődéstörténeti mozzanatainál. Nem marad adós a jelen városképével!, ipart arcával sem. Mindenütt barátok fogadják, baráti idegenvezetőik a sohasem idegien, mégis új színekkel föltáruló szülőföldön.

Ágh módszerében az a vonzó olvasmányosság fő titka, hogy a tudománynépszerűsítés, szinte bekezdésenként, hasonlíthatatlanul személyes jelleget ölt, vallomásba csap át, riportos frisseséggel, éknényhiltellel, reflexív hanggal. In statu nascendd, lírailag követteti tárgyához való viszonyát. Megérteti velünk, hogy a bakonyi szél a tág térben milyen mélíóságos, „dacot csikar”, és a gyalogos költő az elemekkel dacoló Walt Whitmánnek képzeli maigát. Szigliigiet a „második falum” besorolást kapta. Ott ül Ágh „éttermi vendégként — jobbágyivadék a nemesi udvarházban”. Romokból épített házaikra lát, oml'ékony bazalttufára, s így tűnődik: „Szomorú is lehetnék, de inkább úgy érzem, elpusztíthatatlan vagyok, minit a klő.”

Csak a könyv beszélhet önmagáért Ágh szövegével és ezer beszédes képével. „A Tapolcai-medence minden részét bejártam', egyetlen pontról nem láttam eddig, a Haláp-'hegy keleti oldaláról, ahol Sáska falu gubbaszt, olyan sáska, amely otthagyta ugró lábát a rovarászó gyereknek. Az új látószög különös élményt ad, az ismerősben fölfedezhetjük az ismeretlent.” Ebbe a fölfedező örömbe avatja be Ágh István könyve minden olvasóját.

CS. NAGY ISTVÁN

Benkő Attila lírai lapjárása

Bár Illene hozzá, nem tudom, Benkő Attila mélymerítésű, finom papírra ír-e. Könyvjelzői mindenesetre elegánsak: többek között Weöres Sándortól, Berkes Erzsébettől, Könczöl Csabától, Radhótitól, Alföldy Jenőtől valók.

„... a részek bármily önkényesnek látszanak is, megkomponált egységgé állnak össze, végleges és törvényszerű egésszé.” (Weöres) „... kialakult költői világképpel, egyéni, mindenki másétól jól megkülönböztethető formavilággal rendelkezdik, »szárny- próbálgatásnak« ... már semmi nyoma nála.” (Angyalosa Gergely) „ ... a lírai én elvesztéséről szóló modem teóriák ismerete nélkül is érezni, hogy költő nyilatkozik meg ebben a kötetben.” (Berkes Erzsébet)

A dicséretcsokor a kiérlelt szuverenitást köszönti.

Végy egy — szándékkal — semmitmondó, gyűszűnyi életmozzanatot: hajnali kerékpározást, venébliakomát egy várfalon, régi kalap előkerülését, gőzfürdői várakozást. öntsd bele az általában tizenöt-húsz soros, szakaszokra nem tagolt, enjambe- ment-os élőbeszéd-szerű versforma poharába. (Azt gondolnád, elvész benne, pedig kitölti.) Az egészet pár mértéktartó, puritán mozdulattal rázd össze, a kapott kristályon csiszolj leheletnyit. Tartsd el magadtól: áttetsző, finom, sokat sejtető lett.

184