Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Ágh István: Üres bölcsőnk járása
ezzel komoly anyaggal járul hozzá együttesen birtokolt néprajzi területeink néprajzi forrásanyagának magyar részről is feldolgozandó ismeretéhez. A néprajz sokágú tudomány. Érintkezik a földrajzzal, belevág mindenfajtájú tár- sadalomtudoménybai megvannak irodalmi és történeti vonatkozásai. Az ilyen bonyolult összefüggésben eligazodni csak sokoldalúan művelt ember tudhatott, aki tág keretei között ragadta meg a néprajzot, rugalmasan nyomozta jelentkezését, korok és problémák szerint mélyedt el történetében. Ez az elengedhetetlen feltétel adva volt szerkesztőnk személyében. Filológus képzettségén és európai nyelvismeretein kívül adva volt alapossága, szorgalma, áldozatkészsége, szerénysége, lelkiismeretessége is, hogy ezt a munkát magas színvonalon végrehajthassa. Erényei útközben mutatkoztak meg. Igazán újat legújabb munkálataiban adhatott. Majdnem 30 éven át végzett bibliográfiai munkásságával, melynek folytatását lelkesülten várjuk, nemcsak néprajzi kutatóink százainak állított emléket: beirtó saját nevét is néprajzi kutatásaink történél ébe Ágh István új könyve műfaji ötvözetében is új. Tudomány és szépirodalom szintézise. Megszámlálhatatlan eredet és árnyalat szuverén egysége: földrajz, néprajz, útirajz, történelem, szociográfia, régi és mai irodalom, művészettörténet, önéletrajz és líra, líra a tárgyiasság és személyesség érvényével. Az Ezerszínű Magyarország harmadik kötete. A kötet hivatása a tízrészesnek készülő sorozatban: az ország tized- részének fölmutatása. Kell is ehhez mindenféle készültség. A cél sok módszert szentesíthet az efféle komplexitásban. A 'kísérlet sikerült. Most a ráásmerés és fölfedezés örömével lapozzuk egy országrész röntgenkönyvét. Hűséggel ragyog föl minden, ember és táj, önnön történetében, szikláival és tornyaival, ásványaival és tájszavaival, geológiájával és stílusirányzataival, betyáraival és táj.házadval, tevasibarflangjával és Y-házaival, freskóival és völgyhídjaival, dagaszltóféknőivel és regösénekeivel, malmaival és pincebelsőivel, irodalmi múzeumaival és timföldgyárával, emléktábláival és halászszerszámaival, párafényeivel, és római mozaikjaival, népi étlapjaival és őstemplomaival, színháztörténetével és vízivilágával. Mindez nemcsak a szakiroda- lomból, hanem a megélés forró hiteléből, a kötődés száladból újrateremtve, élménymegosztva, fészekmelegen, az otthon bensőségével, a fák keménység! fókával, a lábnyomok éles jeleivel, a szelek illatával, emlékek fénytörésével. Egy országrész tárgyszerű lírai térképe. Mivel igen nagyrészben emlékező írásról van szó, föltűnik az emlékező korai érettsége. Hétéves a felszabaduláskor, s milyen erős benne a régi falu emlékvilága! A kisparaszti gazdálkodást éppúgy élő emlékezetében őrzi, mint a gyermekkori Lorca- és Rimbaud-verseket. A gazdaköri könyvtárban Szabolcska-fcötetek várták, a köl- tő-báty azonban Lorcát kínált a tízéves fiúnak. Rimbaud sárga kötete Igzkázon! — ismételjük a fölkiáltást, hogy érzékeltessük kétféle szellemi környezet korai vonzását. Még fájdalmasabb a kettősség, mert az apa is kiütötte kezéből a könyvet, ha dolog helyett olvasni akart. „Majd megbolondulsz” — mondta. Tizenkét évesen „kétezredszer” is elolvashatta Juhász Ferenc Apám-dedikációját (1950), hogy megtanulja a személyes fölhívásból: „kinek is kell a verseket írni.” KOROMPAY BERTALAN 131 Ágh István: Üres bölcsőnk járása
