Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - SZEMLE - Korompay Bertalan: Néprajzunk és bibliográfiája

felvilágosító azokról a könyvekről is, sőt könyvismertetésekről, melyek ily távoli tájak néprajzát csak érintik.

A második kötetbőd kiemelném a tudományos beszámolókat, a munkásfodkJórt, a társtudományok forrásművednek tekintetbevételét s a bevezető részben a számbajövő folyóiratok felsorolását. A társadalmi problémák tárgyalása és a tárgyi világból pl. az építkezés irodalma: történeti szempontból is külön figyelemben részesülnek. Igen teljes a kitekintés a finnugor népekre. Egy kis túlzás persze könnyen adódik a nyelvészettel határos területeken. Hegedűs Lajos fonetikailag hiteles csángó szövegfelvételeivel tett szolgálatot a néprajznak. Nem volt folklorista. A róla szóló nekrológok összeállítását nem éppen itt keresné a nem-nyelvész érdeklődő néprajzos. Ilyen rokonszenvből eredő túlzásnak minősülhet az is, amikor a kuruc kor költészete, amelynek feltárása Thalyvai a múlt század 60-as éveiben kezdődött, szerzőnk harmadik kötetében igen részletes ismertetést kap.

Ha a második kötet valóságos eredménybeszámoló, a harmadik kötetet az tünteti ki, hogy a szabadságharc bukásával újra jelentkező néprajzi feléledést törekvéseiben ragadja meg és a kortörténész érdeklődésével bogozza ki pl. a Vasárnapi Újságnak meg Arany János folyóiratainak hozzánk szóló mondanivalóit. Ez a korszak a néprajznak már (és még) nem virágkora, mint az előző évtized az Erdélyi-féle mozgalommal. A fő témák egyik Kriza és a vadrózsapör. A tárgyi világ jórészt háttérben marad, feltárulnak többek között a gazdasági viszonyok (pl. a tagosítás), a cselédsors, a betyárvilág, a borászat és külföldi híre, a céhrendszer kimúlása, az irodalmi ponyva, az anekdoták, hazánk népei közül pl. a csángók meg a cigányok. — Még Reguly és Ipolyi kutatója is talál magának újat, meglepőt. Az előbbi annak felfedezésével, hogy Reguly nemcsak egyetlen munkáival, hanem egy másikkal is jelentkezett az Akadémia előtt, amelynek tagja volt, az utóbbi pedig az Ipolyira vonatkozó híradások egész sorával — ezek között vannak külföldön németül megjelent cikkei a magyar mitológiáról könyvének (1854) megjelenése előtt és után — ezek bizony a kutatókból több figyelmet érdemelnének. — Hogy ebből a korból még egy-két érdekes személyt említsünk, Vahot Imre táj leírásaival tűnik ki kort ársai közül, Kazinczy Gábor pedig román és finn mesefordításaival. A kor nyelvészei is részt vesznek a folklórban. Budenz cseremisz tanulmányait természetesen kizárólag nyelvészeti érdekek kapcsolják e nyelvrokon néphez. "A tudománytörténész szívesen veszi ez adat itteni szerepeltetését. így együttlátva a különféle tudományokat, teljesebb képet kaphatunk a nyelvrokon népek felé forduló általános érdeklődésről.

E bibliográfiai kötetek megfelelő felszereléssel s nyomdatechnikával készültek, adataik számozva vannak (a legutóbbi kötet adatainak száma 16 000 fölött jár!), a számok gyakran egymásra utalnak, a szerkesztő nem mulasztja el a rejtett bibliográfiákra felhívná a figyelmet. Különösen ki akarom még emelni a régibb adatokra nézve a földrajzi szempont nagyarányú érvényesítését. Itt a bibliográfiai gyűjtés a régi Magyarország határai között mozog. Területei elkülönülnek egymástól: Duna— Tisza köze, Tiszántúl, Dunántúl, Délvidék, Erdély, Észak-nyugati és Észak-keleti Felvidék. Gyakran vármegyénként, nem egyszer falvanként sorakoznak az adatközlések. A terményeket növényenként, a munkafolyamatokat eljárásokként, a szerszámokat, pl. az ekéket, típusonként taglalja ismertetőjük. Eligazít a tájanként! vizsgálódásban. A magyarlakta területekre mindenütt kitekint, ily módon a magyar múlt kértség- kívül erős támaszt kap az ő irodalmi nyomozásaiban. Viszont a nemzetiségiek szempontjából sem lehet közömbös a magyar forrásokban lelhető adatok nagy száma oly vidékeken, ahol a magyar nyelvű források megismerhetése végett szomszédaink számára nyelvünk valamelyes elsajátítása a néprajzosok körében szinte kötelezővé válik.

Rövidre szabott ismertetésem befejezéséül hadd foglalom össze még egyszer: e bibliográfiai mű kibontakoztatása reménykeltő, igen hasznos eseménye néprajzunknak és irodalmának. Jókor jött, éppen idején valósul meg, és keserves tartozástól ment föl; valósággal új alapokra helyezi jövőbeli néprajzi kutatásainkat. Összekötő kapcsot létesít a mi néprajzunk és a szomszéd népekéi között a régibb korokra nézve;

180