Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - SZEMLE - Korompay Bertalan: Néprajzunk és bibliográfiája
tunk néprajzi korszakaiba. Kutatója a néprajzi érdeklődésnek. Ez a történeti elmélyedni tudás nagy emeltyűje a nyomozások sikerének. Többet fog adni, mint pusztán írásművek címeit és adatait. Az általa feltárt korszakok megírható eredményei is együtt lesznek az ő adattárában és ciktojegyzékeitoen. önzetlenül fogja kiszolgálni soha még így egybe nem nézett és feltárt tudománytörténetünket. Nem pusztán bibliográfusa ő a mi tudományunknak: kutatója is, azt vizsgálva, honnan hova vezet a magyar néprajz kezdeteinek és fejlődésének az útja. Ilyen természetű munkássága még csak keret ugyan, és nem teljes, de hézagos eredményeivel mégis színvonalat emel. Hézagjait könnyebb lesz kitölteni másoknak, minthogy ő egyfolytában hidalta volna át történeti szakaszait, elhagyva a korábbiakat. Munkája biztatás lesz, hogy így is lehet bibliográfiát csinálni. S tisztában lévén néprajzunk mai szervezettségével, bizonyosak lehetünk afelől, hogy mindig fog akadni bibliográfus, aiki majd így folytatja tovább, s aki előtt néprajzunk első számú bibliográfusa követendő példa gyanánt fog állni. — Máris találkoztunk ilyen hézagpótló — a 70-es évek néprajzi termését összeállító — bibliográfiai kísérletekkel a Néprajzi Hírek eddigi évfolyamainak egyes füzeteiben. Első elkészült kötete, mely a második világháborúra következő évtizedet ölelte fel, még afféle próbakötet volt. Maga ez a korszak is tele volt próbálkozásokkal. Sokat akart, de a néprajzban nem volt különösen termékeny. A második kötet, a magára talált új szellem első láthatóbb eredményeivel, már teljes fényében ragyogtatta bibliográfusunk képességeit. Innen fogva sorakoznak fel sűrűbben tudományszakunkban a nagyobb monográfiák. A harmadik kötet aztán sok meglepetést hozott; meg- kétszerezedett terjedelmiével (1165 lap) új forrásokat nyitott meg: megszólaltatta a szabadságharc utáni elnyomatás korszakának időszaki sajtóját. Ha ugyanilyen arányokban hatol bele az ezt megelőző korszakokba is: a XIX. század első felébe és a XVIII. század némely néprajzi kezdeteibe, akkor megjósolhatjuk, ez a kezdő kor egy kötetbe nem is fog beférni; sajtójából az olyan folyóiratok, mint a Tudományos Gyűjtemény meg az Athenaeum, bibliográfiai kiaknázásra fő helyre fognak kerülni adatgyűjtésében. Megjegyzem, erre a korra nézve már létezik egy irodalomtörténeti előtanulmány, Horváth János „A magyar irodalmi népiesség Faludból Petőfiig” című műve, mely nemrégiben jelent meg, 50 év múltával második kiadásban. A bibliográfiai figyelem nagyítója alatt ebből a korból természetesen még nagyon sok újság juthat felszínre, így csak örülhetünk neki, hogy Horváth János tanítványa végzi el ennek a feltárásnak nem egy szempontból igen hálás munkáját. Sándor István érdeme, amint látni fogjuk, az lesz, hogy a hazai néprajzban erősen a kezdeteket, az újrakezdéseket fogja bemutatni. Ezt tette idáig is előbb a második világháborúra, utóbb a szabadságharcra következő „újrakezdésékről” készített könyvészeti beszámolóiban. Valóban, mi sem jellemzőbb valamely korra, mint az, hogyan lát hozzá feladataihoz. A mi korunkat az jellemzi, hogy igen kiszélesítette a néprajz művelését. Szerzőnk nemcsak a korszerű újra van tekintettel, pl. a szovjet módszerre, az etnogenezis kutatására, hanem pl. a gyűjtőmunkára, a muzeológiára is, melyekre eddig bibliográfiánk egyáltalán nem fordított kellő figyelmet. Az atlaszmunkálatok még éppencsak megindultak ekkor, a tánekutatás azonban hamar előtérbe lendült. Legnagyobb súllyal Bartók neve ugrik ki (6 lapon kerek 100 adattal) a kötetből; néprajzos kortársaink közül Diószegi munkássága vésődik emlékezetünkbe. Nagy hangsúly esik továbbá népekre és tájakra, etnikus kapcsolatokra, a népköltészeti kiadványok között sorozat indul meg más népek meséiből stb. E bibliográfiai rendszerezés beosztása a hagyományos, tőlünk megszokott sorrendet követi. Kezdi a tárgyi világgal, folytatja a szellemivel, közbeikitatódnak a társadalmi kérdések. A folklórra következnek a zene, a tánc, a színjáték s a néprajz intézményei. Most a múzeumok, a kiállítások és a Néprajzi Társaság, a későbbiekben az MTA szerepe, bizottságaival, tudományos vitáival együtt stb. A névmutató hasznos szolgálatot tesz azoknak, akik a névből indulnak ki keresésükben. A világ népei c. fejezet azonban egészen Amerikáig, Ausztráliáig terjeszti ki látókörünket, s 179
