Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - SZEMLE - Korompay Bertalan: Néprajzunk és bibliográfiája

ságok voltak, nyilván a következő korokra vár a feladat, hogy a túlkapásokat helyrehozzák és a mulasztásokat pótolják.

Miután a Magyarság Néprajzát említettük, hadd ejtsünk egy-két szót a Néprajzi Lexikonról is. A lexikonba sok minden belefér. Nagyon nagy szolgálatot tehet, de szántén az előkészület műfaja — már sematikus betűrendes formájánál fogva is; sokkal kevésbé a rendszeres összefoglalásé. A lexikon is elavulhat, mint miniden tudományos beszámoló mű. Mondanivalóm főtétele az, hogy a bibliográfia fontosabb és előbbrevaló bármilyen más áttekintésnél. Mint teljességre törekvő adattár sohasem avulhat el végképp, legfeljebb ha kiegészítésre fog szorulni. Egyoldalúdban igényes alkotás olyan, mint az irodalomtörténet területén pl. Szabó Károly száz éves Régi Magyar Könyvtára, vagy Szinnyei József ismert 14 kötetes „Magyar írók élete és munkái”. Tárgyilagos, gyűjteményes műfaj. Még jobb, ha történeti elmélyedés vezérli. Kevésbé látványos teljes,tmény. Csendes, áldozatos lélek hozza össze. Nehéz és háládatlan munka, mégis a tudományos közvélemény nagy megbecsülése és utólagos köszöneté kíséri.

A bibliográfia — e tudományos műfaj dicséretére legyen mondva — előtanulmány a tudományos kutatáshoz, védelem a felületességtől irtózó tudományművelőknek, az illető szak fejlődésében a nagykorúság jele, biztos alapokon nyugvó tetőállás, de provokatív jellegű mű is. Az irodalom tanulmányozása közben a nagy célok messziről integetnek felénk. Azt kérdezik tőlünk: mi lesz ezután? Hol fogjuk elérni a teljes értékű eredményeket? A bibliográfia telek, amelyen a néprajz majdani palotája emelkedhetik fel. De a fantasztikus hasonlítgatások számát szaporítani lehet. Előcsarnok ..., raktár ..., bekerített hely ..., műhelytitok..., tanítási anyag ..., táplálék ..., bibliája a néprajzi keresőknek... Am legyenek a száraz bibliográfiai adatoknak ellenségei: a néprajz hívei mindenkor ragaszkodni fognak ehhez a testamentumhoz: a hagyományokról szóló ismereteket továbbadó kézikönyvekhez. Mint ahogy a nyelvtanár a szótárait, a néprajzi kutató sem fogja sohasem nélkülözhetni a bibliográfiai segédmunkákat. Mellőzzük? Hibát hibára fogunk halmozni! Becsüljük le? Könyvtárunk díszét fogjuk alábecsülni!

Felszámyaltunk kissé, hogy lássuk mi lesz a haszna, ha egyenesbe jut, ennek a hatalmas kezdeményezésnek. Most ideje, hogy alább szálljunk, s hogy magukat a köteteket tekintsük meg, megfelelnek-e a beléjük helyezett várakozásnak? Nos, meg. E munkálatok jó kézben vannak. A bibliográfiai sorozat szerzője, Sándor István irodalomtörténészként került a Néprajzi Múzeumba, s tekintélyes hagyományos életmű áll már mögötte.

A sorozatnak három kötete jelent meg ezidáig, a tervbevett V., VI. és II. számú- afc. Elsőnek az a kötet 1965-ben, amely az 1945r—54^es évtized anyagát öleli fel, más- sodiknak e kötet folytatása 1960-ig, 1971-ben. Innen a szerző a Néprajzi Bizottság határozatából nem vitte tovább folyamatosan az adatgyűjtés munkálatait, hanem visz- szakanyarodott a múltba, a XIX. századnak egy tudománytörténészektől elhanyagolt korszakába, 1850-től 70-ig. Ez a nagyobb arányú munka tavaly, 1977-ben látott napvilágot. Ez volna sorozatának a II. számú kötete. Jelenleg az I. sz. kötetet vette munkába, ez lesz adatgyűjtő és -publikáló munkásságának — úgy gondolom — a legnagyobb szabású vállalkozása. A XVIII. századtól kezdve fogja feldolgozni a néprajz előzményeinek magyarországi nyomait és forrásait, egészen a szabadságharc bukásáig.

Arányaiból ítélve örülhetünk majd neki, ha ezt az utóbbi tervét meg tudja valósítani, és elkészül a magyar néprajz kezdeteinek adatszerű bemutatásával. Valaki talán sajnálhatná, hogy nem a kiegyezés utáni korszakot választotta műve folytatásául. Különösen a Magyar Néprajzi Társaság alapításán és az Ethnographda megindításáig sok olyan apró irodalmi utalásra lettünk volna kíváncsiak, melyek jól beleillettek volna a II. számú kötet folytatásába. Egyöntetűvé formálta volna velük a múlt század második feléről alkotható képet. De a magam részéről, -ismerve a szerzőt, mégis helyeslem mostani tárgyválasztását. E bibliográfia szerkesztője ui. történeti szempontból tájékozódik a néprajzban. Rugalmasan éli bele magát múl178