Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - SZEMLE - Korompay Bertalan: Néprajzunk és bibliográfiája

Kalevala Társaság Évkönyvében (1938) megjelent hasonló tárgyú, a magyar népraj - bot ismertető, finn nyelven készített cikkében.

A bibliográfia ügye azonban rosszul állít abban a régibb korszakban. A néprajzi folyóiratok pótolták volna. Ezeknek mutatói nagysokára elkészülitek ugyan 1942-re (az Ethnographiáét Szemdrey Zsdgmond, a Néprajzi Értesítőét Cs. Sebestyén Károly állította össze), de nem mondhatni, hogy egységes szempontból készültek volna, az sem áll, hogy kimerítették feladatukat mostani teljesebb elképzelésünk szerint. Néprajzunk képviselte itthon és külföldön gyakran akadozott tehát. Bizonyos magyar előzmények után, melyeket itt ismertetni fölösleges, a Helsinkiben megjelenő folyóirat, a Finnisch-ungarische Forschungen kezdeményezte volna a nyelvészetivel együtt a mi néprajzi könyvészetünk közreadását, de ez érthetően hamar abbamaradt (főként csak I., II. és V. köteteiben vált valóra). Majd a Svájcban folytatólag publikált Hoffmann—Krayeirdiéle néprajzi világbiblfegráfia kapott tőlünk felváltva (utoljára Balassa Iván értékes közreműködésével) tájékoztató adalékokat, amelyek azonban, külföldnek lévén szánva, itthon észrevétlen maradtak, a magyar kutatásokat nem mozdították elő. Aki itthon tájékozódni akart, az elsősorban is a Magyarság Néprajza két kiadásának a jegyzetedben böngészett, egyébként pedig 'ki-ki szakterülete szerint emlékezetébe véste be a számlára szóbajövő néprajzi munkák címeit.

Ezen a bizony áldatlan helyzeten lendített nagyot az 1950-es évektől kezdve felvirágzott legutóbbi korszakunk. Egy pár szóval hadd emlékeztessünk áttöréseire. Fellendült a múzeológia és a könyvtánszolgálat. Több új folyóirattal és sorozattal gazdagodott a néprajzi irodalom. A Magyar Néprajzi Társaság működése megélénkült. Teret nyertek az önkéntes gyűjtés meg a honismeret mozgalmiad. A Magyar Tudományos Akadémia is részt vállalt a néprajz műveléséből. Néprajzi Csoportja 1963-ban alakult. Arról nem is beszélek, hogy az egyetemeken (Budapesten, Debrecenben és Szegeden) mi ment végbe közelebbről; azt a mai ifjúság nádiamnál jobban átélte, ösz- szefoglalóan elég annyit megállapítaná: a kutatók száma megtízszereződött, a néprajzi átlósok száma megnőtt, a néprajz tudománya, mint akadémiai szak, egyenlő jogú tagként felzárkózott a nyelvészet, az irodalom meg a történettudomány nagyjaihoz. Egy-két monumentális arányú szakkönyv vagy gyűjteményes mű (pl. a mitológia, a ballada, a népművészet, a földművelés meg az állattartás köréből, ezeknek a száma örvendetesen növekszik) idők jártával gyarapította tudományszakunk külső jó hírét. Államunk felkarolta a külföldi tanulmányutakat. Nyelvismeretünk kibővült, kapcsolataink minden irányban megerősödtek és kiszélesedtek.

Régebben be lehetett érni szánté egyetlen külföldi nyelvvel, a némettel. Ma a helyzet gyökeresen miás. Van, akinek egész néprajzi tevékenységét az sarkantyúzza, hogy minél többet derítsen föl a külföldből, bemutatva tájékozottságát hazad és külföldi pályatársai előtt. Kezdetnek ez derék törekvés; folytatásnak sokkal kevésbé. Mert az irodalom ismeretével még nem jutottunk sókkal előbbre; a produkció ott kezdődik, ahol a tájékozódás végződik. Elsősorban a honi problémák igényük a néprajzosok munkáját és szorgalmát. Imponáló abban otthonosnak lenni, amit mások elértek. De szebb és fontosabb abban fáradozni — a magunkéban —, amit a külföld is ránk hagy, és sohasem fog elvégezni helyettünk!

Itt alapozza meg a fordulatot a magyar néprajz készülőben levő részletes bibliográfiája. Visszatéríti a kereső szem figyelmét a távoli céltól a közelire: a mimagunk műveltségének a vizsgálatára. A folyamatosságot biztosítja kutatásainkban. Ránevel a történetiségre, megbecsülheti múltunkat, összefoglaló munkák készítésére képesíti fiataljainkat. Vitatkozásra is serkent, mert ki ne akarnia többet tudni elődeinél! Íme, a bibliográfia mint alapvető teljesítmény, amely az összefoglaló eredmények létrehozását könnyíti meg és mozdítja elő a magyar néprajzban. Nálánál már csak a kézikönyvek lehetnek hasznosabbak, elmemozdítóbbak, mint olyan eredmények, amelyek felszínre hozzák és kibontják a kész eredményeket, s összefoglalásukkal céltáblákul kínálkoznak a vitatkozni akaróknak. A vita pedig a tudományban elengedhetetlen. Ne mondja senki, hogy hiánya egyetértést jelent. Mást jelent: tekintély- tiszteletet vagy annál rosszabbat. És ha valamely korszakban e tekintetben vdsszás177